10. rész Match

Sziasztook ne haragudjatok, hogy késtem ennyit, csak suli közbejött, vagyis vége a tavaszinak :( DE szerdától érettségi szünet, úgyhogy pótolni fogok ;) Egyébként tegnap előtt voltam ByTheWay koncerten ááááááááááááááááh♥ #fangirling

 Imádni valóak voltak nagyon! (Ya Ou ♥)

Van aki még szereti őket?

NEMSOKÁRA ÉS DON'T STOP! #ctw8

~Kedves naplóm!
április. 10. Los Angeles

Véget ért a 5 Countries 5 Days turné. Kinek hogy? Nekem és Luke-nak másabb lett az életünk, és igen összejöttünk. Hivatalosan is! Vagyis annyira nem hivatalosan, ugyanis én szeretném, ha ez titokban maradna, semmi szükségem gyűlölködésre az 5sosfam-ok körében. Szóval amíg tudjuk, megtartjuk magunknak...
 Bár én még épp felfogás résznél tartok a kapcsolatunkban. Döbbenetesen gyorsan történt minden...és majdnem lehetetlen ami velem történik. Van, hogy úgy nézek Luke-ra mint ahogy szeretné, hogy ránézzek, egy átlagos fiúra, akibe őrülten szerelmes vagyok. De van, hogy "megbolondulok" és nem tudom elhinni ami körülöttem folyik. Még nem telt el, csak alig pár nap, úgyhogy van időm megszokni a helyzetet és Luke nagyon türelmes velem. ♥ ~ Egy kar lendült át a fejem felett, és óvatosan a vállamon pihent meg. Felnéztem a naplómból, s onnan az átkarolómra. Elmosolyodtam. Ma normális vagyok. Hátrasimította a hajam, arca lassan közeledett az enyém fele. A szája már majdnem hozzáért a számhoz, megállt. Már ő is mosolygott, szeret kínozni valamilyen okból kifolyólag.
  -Mégis mit hittél?- suttogta nekem huncut mosollyal az arcán.
  - Ha ilyen közel van az arcod, nagyon gondolkodni sem tudok...-röhögtem el magam. Ujját finoman végigfuttatta az arcom szélén, arca még közelebb került, szám automatikusan kinyílt. Igen, ez Luke hatása. Úgy döntött nem kínoz tovább, ajkait az enyémekhez nyomta és csókolt. Félre dobtam a naplóm az ölemből, most csak rá figyeltem, most csak ő létezett számomra. Megsimítottam a halántékát, majd a kezem végigsiklott az arcán és vissza a nyakán. Ennek hatására hevesebben csókolt mint eddig, nagyon tetszett ez az érzés. Egyik karját becsúsztatta a térdhajlatomhoz, a másikkal a hátamat fogta meg és átemelt az ölébe. Félig ülve félig fekve voltam Luke ölében, s úgy folytattuk tovább. Ő erősen magához szorított, mintha épp el akarnának tőle venni, és megpróbálná ezt megakadályozni. Megharapta az ajkam, a kis fémkarika a szájában, szinte már égetően felforrósodott. Megpusziltam a száját, ezzel jelezve a csók..áradat végét.
   -Olyan boldog vagyok!-lehelte a fülembe.
   -Nálam biztosan nem!!-mosolyogtam.
   -Honnan tudod, hogy mennyire vagyok boldog....??-őőőő jogos. Luke átnyúlt a lábam felett a kis könyvecskéért, ami, kinyitva, teljesen lefordítva, gyűrt állapotban hevert. Upsz! -Itt van a nevem!-csillant fel a szeme és mutatott egy sorra. És hát csakugyan az tagadhatatlanul az ő neve volt.
    -Remek megfigyelő vagy..-röhögtem el magam.Ő kitartóan a lapokat nézte, közben elmosolyodott. Nem tudom, hogy mit néz ennyire, nem érti. Lépjen tovább.

  -Luke nagyon......ezt nemtudom mi ......velem.....-hoppá.

  -Te honnan tanultad ezt....a pár szót?-vontam fel a szemöldököm.

  -Ash már egész jól tolja az olaszt...Luisával sok időt töltenek együtt mostanság.-MIVAN? Ez számomra új információ, volt..annak a bizonyos jövőbeli csajos "megbeszélésnek" már lett újra témája. Luke-ra és rám már párként tekintettek, nincs mit megbeszélni ezen a téren. Vagyis, ha van kérdés, már megválaszolt. Ördögi mosolyra húztam a szám.

   -Ez a mosoly nagyon szexi..-tessék? Felvontam a szemöldököm.

   -Most komolyan?-Luke bólogatott, közben egymás szemébe néztünk, nekem érdekes fejem lehetett, de, hogy az ő arckifejezése nagyon vicces volt az biztos. Pár másodpercig meredtünk egymásra ebben az állapotban, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetőgörcs. 

   -Szia.-jött be Luisa. Mivel nagyon nem tudtunk megszólalni, összevonta a szemöldökeit.-Ooookay...Soph! Ma lesz egy megbeszélés, délután 5-kor hármunkkal . Megtudjuk, hogy ki lesz a menedzserünk, és hogy lesz tovább ÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááh izgulok. 

   -Áááááááh én is!-felálltam, Luke mellől és  a nyakába ugrottam. -mi a helyzet Ash-sel?-lefagyott. 

   -Mit tudsz?-kérdezte óvatosan.

   -Állj...mit kellene, hogy tudjak??-vontam fel a szemöldököm. Luisa elmosolyodott.

   -Semmit...-pirult el kicsit.-mostanság, sok időt töltünk együtt nem több.

   -Akkor mi volt ez a mit tudsz?-húztam össze a szemem.

   -Semmi Dóri kombinál kicsit.....

   -Szóval, most tökre le vagyok maradva mindenről?-Luisa csak megpaskolta a vállam.

   -Te csak pasizzál..-kacsintott és veregette meg a vállam. De..Mi...nemár.

   -Dóri?-kérdeztem kétségbeesetten, rossz, hogy ebben a pár napban, ennyire el voltam foglalva magammal.

   -Nem tudom...-vonta meg a vállát. Óh...ezek szerint ők sem nagyon tartják a kapcsolatot egymással az utóbbi időben. Luke csak kapkodta köztünk a fejét.

   -Egyik szabad délutánon csináljunk valamit együtt.-mosolyogtam. Luisa elvigyorodott és bólintott.

   -Oké, mit? Mozi?

   -Jó, szólnál Dórinak is? Holnap?-kacsintott és feltartotta a kisujját és kiment. Luke kérdőn nézett rám.-Holnap nekünk szabad délutánunk van...és megnézünk egy filmet hárman míg próbáltok.-mosolyogtam.

   -Csajos délután?-vigyorgott.

   -Hát....annak számít...-kérdeztem óvatosan. Még sosem voltam csajos délutánon.

   -Azt nem neked kellene tudni? -röhögött fel.

   -Ez lesz az első csajos délutánom..-pirultam el.

   -Csak szívatsz...

   -Nem...komolyan. Suliból egyből hazamentem... mindig. Nem nagyon mentem el otthonról....

   -Szóval egy jó kislánnyal van dolgom...hmm...-jaj nemár utálom a "jókislány" jelzőt. Közel hajolt és az orromra adott egy puszit.-szóval ha jól értelmezem, randin sem voltál? -megráztam a fejem és még vörösebb lett az arcom. Elnevette magát. 

   -Örülök ha jól szórakozol...

   -Nem...nem na..csak nem értem egy ilyen gyönyörű lányt, hogy nem hívtak még randira.-mosolyodott el, a lehető legédesebben. Olyan kis imádni való...

   -Ácsi..nem azt mondtam, hogy nem hívtak el...-nyújtottam ki a nyelvem, összhúzta a szemöldökét.-csak nem mentem el...

   -És ha valaki most hívna randira....elmennél?-kérdezte óvatos mosollyal.

   -Attól függ ki az.-kacsintottam.

   -Hát Cal kérte, hogy kérdezzem meg, hogy esetleg....-kezdte elfojtott nevetéssel, én meg kicsit rácsaptam a karjára, mire elnevette magát.- Na jó, én szeretnélek randira hívni.Van kedved?-elvigyorodtam. 

   -Igen!-hogy ne lenne kedvem? Jelen pillanatban pillangókat lehetett volna velem fogatni olyan boldog voltam.

   -El is jössz?-kérdezte összehúzott szemmel, de vigyorogva.

   -Természetesen..-öleltem meg. Wááá...újabb álmom pipa! Szorosan ölelt, közben megsimította a hátam  és belepuszilt a nyakamba. Kicsit megborzongtam, mert csikis, de ennél jobb puszi nem is létezik, mint a nyakpuszi.

   -Szeeeervusztok Édeseim!-jött be Cal. És huppant le mellém.-Ó ez mi?-szedte ki a feneke alól a naplóm.

   -Ez kérlek a naplóm...-világosítottam fel. Mire izgatottan kinyitotta, ejnye már de kíváncsiak mindannyian, és nem tisztelik, hogy ami titok az titok. De nembaj így szeretem őket. :D ♥

    -Áhh..semmi értelme..én is próbáltam.-legyintett Luke, lemondón.

    -EZ OLASZ!-kiáltott fel Cal döbbenten. 

    -Az anyanyelvem Cal...-röhögtem fel.-hogy máshogy írjak naplót, ha olaszul tudok a legjobban?

    -Megy neked az angol is..-kacsintott.

    -Miért érdekel ennyire, hogy mi van benne?-tettem fel a kérdést.

    -Izgi naplót olvasni.-vigyorgott, végül is...csakhogy az enyém, nem izgalmas. Vagyis lehet, hogy az az izgalom, hogy mások életét, és kis buta titkait olvassa az ember. És, hogy csak arra a pillanatra bepillanthat annak a másik embernek az életébe, talán ez okozza a legnagyobb örömöt az emberek számára, legalább is szerintem. Megismerni mások gondolatait, az életről, az álmait, magát az embert. De vannak olyanok is, akik csak szimpla rosszindulatú szándékból akarják elolvasni, és csámcsogni mások életén, és azt élni a maguké helyett. Bár kétlem, hogy a fiúk rosszindulatból szerették volna elolvasni, úgy gondolom ők csak szeretnék megismerni, azt aki vagyok, és hogy miket gondolok. 

   -Megértelek..-kacsintottam.

   -Fordítasz?-kérdezte felvillanyozódva, na de most tényleg....nemár.

   -Miért egy könyvből próbáltok megismerni? Miért nem kérdeztek meg engem amire kíváncsiak vagytok?-kérdeztem egy kicsit kiakadva, hogy másodszor játszom ezt el. Luke átölelt hátulról, fejem a mellkasának döntöttem, ő halkan felnevetett. Cal mintha lelkiismeret furdalása lenne lehajtotta a fejét, majd rám nézett.

    -Sportolsz valamit?

    -Öhm...lovagolok és focizok.-érdekes feje láttán, hozzáraktam.-lovakon...tudod az az állat.-magyaráztam, mire felröhögtek mindketten.

    -Focizol is?-nézett rám Luke kitekeredett testtartásban.

    -Igen, Noah fociedző..-mosolyogtam.

    -Végül is...logikus.-hagyta helyben.

    -Jól focizol??-felröhögtem Calum kérdésére.

    -Ha most azt mondom, hogy igen, akkor azt gondolnátok rólam, hogy egoista vagyok, ha meg nem, akkor magamat járatnám le, hogy fociedzővel élek egy házban és focizni sem tudok rendesen.-Luke elismerőn bólintott.

     -Akkor, ezt ki kell derítenünk. Cal...-mondott neki hangtalanul valamit, mire ő kiszaladt.

     -Mi a....(?)-fordultam hátra értetlen arccal.

     -Focizni fogunk...-vigyorgott Luke.

     -Mi? Most?-kérdeztem döbbenten.

     -Mikor máskor? Most van egy kis szabadidőnk..-jött közelebb, és adott egy puszit a homlokomra. Hát...oké. Végignéztem magamon,  és hát nem volt rajtam olyan cucc amiért kár lett volna. Egy régi tornacipő, ami már majdnem kicsi is a lábamra. Egyik kedvenc pulcsim, amolyan kabala, edzéseken is van, hogy ezt viselem, meg egy fekete térdnadrág. Elesni, meg nem tervezek. Úgyhogy tőlem, mehet.

   Öt perc múlva kint álltunk a hotel udvarán, egy kis részen, ahol tökéletesen elfértünk. Ezzel az egésszel, csak annyi volt, a gond, hogy páratlanul voltunk, ők négyen és mi lányok hárman. Ez egy kis problémát okozott, de megoldódott, hívtuk azt a férfit aki a bőröndjeimet is cipelte. Jó fejnek tűnik, hogy beszállt hozzánk játszani.

  Felállítottuk a csapatokat, 

Luke-én-Luisa-Ash

vs.

Mikey-Cal-emberke(amúgy Roger a neve)-Dóri

A játék, nagyon szoros volt, Roger nagyon jó játékos, de mindenki ki tett magáért. A meccs végül 10-7re végződött. A javunkra .....természetesen. :P  Kiderült, hogy kapusnak nem vagyok valami jó....4 gólt engedtem be egymás után, Cal nagy örömére, ellenben csatárként már más volt a helyzet.

    A meccsnek véget kellett vetni, mert elérkezett az 5 óra és már késésben voltunk a megbeszélésről is...

Izzadtan, csapzottan, kivörösödve rohantunk a megbeszélt helyre, Luisa tudta, így ő mutatta az utat nekem és Dórinak.  Végül egy szoba mellett lassított, gondolom, hogy a lehető legelegánsabban érkezzünk. Jelen helyzetben ez lehetetlen, bár próbálkozni ér. Belépve, egy csomó öltönyös embert és elegáns cuccos nőt pillantottunk meg. Lesütöttem a szemem. Ez de gáz...

   -Hello lányok...-jött szembe velünk egy nő, magas, körülbelül 180 centi magas lehet, de laza öltözéke volt, nem olyan hivatalos.- Szeretnék bemutatkozni én leszek a menedzseretek..................