A tavaszi szünet örömére :)
.jpg)
-Sophia!-kiabált utánam valaki. Megfordultam, Luke iramodott meg felém, kezében papír, meg ceruza.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm.
-Ő....írd már fel a számod!-nyújtotta felém az íróeszközt és a fecnit.
- Persze, ő...rendben. Miért kell amúgy?-Luke elmosolyodott. Nem tudtam eldönteni, hogy most kínos mosoly vagy ez a mosoly nekem szól.
-Öhm...hát....majd fel tudjunk hívni.-Cal és Ash felröhögtek, én meg felvontam a szemöldököm. De gyorsan hozzátette.-a verseny miatt.-ó pedig már majdnem elhittem. Luke-nak nem én vagyok az esete. Bólintottam, felírtam a számom a lapra, s átnyújtottam neki, még mindig vigyorgó arckifejezéssel. Téve, hogy máshogy most nem is tudnék nézni.
-Akkor..megyek....-közöltem, és rámosolyogtam Liz-re aki kedvesen méregetett, s ő visszamosolygott.
-A koncerten találkozunk Sophia!-jött oda hozzám és ölelt meg, s kísért ki.
- Viszont látásra!-intettem úgy mindenkinek a stadion előterében , s becsukódott mögöttem az ajtó. Neki dőltem, arcomon már-már állandósult az a vigyor és görcsölt is minden arcizmom, de nem érdekelt. Most semmi nem érdekelt! Becsuktam a szemem és még szélesebbre húztam a szám és éreztem, hogy a szemem szúrni kezd, s utat engedtem a kitörő sírásnak. Annyira boldog voltam. Úristen!
Lábdobogást hallottam, s kinyitottam a szemem, de a könnyek miatt fátyolosan láttam. Két alak rohant felém, egy magasabb és egy alacsonyabb. Megtöröltem a szemem, a szemfestékem ezek szerint totál káros lett. Luisa és Dóri.
-Sziasztok!-köszöntem angolul, úgy mindannyiunk beszél valamennyire. Luisa közelebb lépett és megölelt. Ezek szerint, megbocsájtott, visszaöleltem. Hiányzott tényleg nagyon.-Hiányoztál!
-Nekem is hiányoztál, Soph!-s puszit nyomot az arcomra, s egyből kezelésbe vette a mázas képem. Dórihoz léptem, s megöleltem.
-Mizu?-kérdezte.
-Hát jobban sikerült mint hittem. Csak egy számot kértek, és aztán Cal mondta, hogy inkább pihentessem a hangom. -Dóri ugrálni kezdett és sikított!!!!!
-Ne rekesszetek már ki!!!-toppantott Luisa.
-Bocsi...-elismételtem, neki amit mondtam, Dórinak, s ő is vigyorogni kezdett, majd kérte, hogy mondjam el bővebben.-Hát aztán mikor kezdtem Luke felállt és velem énekelt!-gondolatban újra és újra átélem ezt a jelenetet.
-MI?!-kiáltott fel Luisa.-nekem bejátszották felvételen a zenét.
-Nekem is...-vont vállat Dóri.
-Ez nem éééééééééééér!-csapott vállon Luisa és Dóri szinte egyszerre.
-Aú már! Gyökerek!-nevettem.-na mindegy, aztán mondták, h még átgondolják, de azért pihentessem a hangom. Aztán Luke elkérte a számom, hogy fel tudjanak hívni.
-Miért akarnának felhívni?-kérdezte Luisa.
-Őőőő..a verseny miatt...(?)
-Azt itt hirdetik ki...mindenki előtt....senkit nem fognak felhívni.Látod?-mutatott körbe a teremben lévő kb. 50 lányon.-senki nem ment el, még a hányós sem..-fintorgott Dóri. Lefagytam...
Akkor Luke-nak minek kell a számom? Elhessegettem a gondolatot, hogy esetleg tetszek neki, mert csak koppannék, ha mégsem. De egyre nehezebben ment.
-Akkor.....-kezdtem tehetetlenül...úgy hirtelen megállt körülöttem a világ.
-Bejössz Luke-nak...-jelentette ki Luisa.
-Hagyjuk máááár...a múltkor is azt hitted bejövök valakinek és nem úgy volt.-mosolyogtam rá.
-De ez annyira egyértelmű!!
-Hirtelen, de jól megy az angol...
-Ne válts témát Soph!-nézett rám kicsit mérgesen.
-Te meg nyelvet..-kacsintottam, és kinyújtottam rá a nyelvem, s ő lendülettel megütötte a jobb vállam.
-Hahó gyerekek itt vagyok!-háborodott fel Dóri, mire gyors váltottam angolra.
-Aaaaa erről igazán leszokhatnál...-dörzsölgettem a vállam fájdalmasan.
-Megérdemled...-közölte Luisa kedvesen mosolyogva.
-Kösz-méregettem a karom továbbra is, remélem nem lilul be.
-Bejelentik!!!-ugrott fel Dóri és húzott magával engem és Luisát.
Közelebb mentünk a csoportosuláshoz..Luke és a fiúk feje egy szinttel magasabban volt, mint a a rajongók, ami amúgy nagyon vicces látvány volt. Imádom, hogy ilyen magasak...jó mondjuk én sem vagyok egy kicsi, de azért na.
-Milyen nyelven mondjuk?-intézte a kérdést Ash a többieket, túlkiabálva a sikítozást. S feléjük fordult.-Kér kis csönd!-nem volt hatásos, ez a kis csapat lány is képes volt hatalmas zajt csapni.
-Na jó! Ki ért angolul?-a csoport, kb. fele felnyújtotta a kezét, én meg a két mellettem álló lány is. Valszeg mert mi értettük a kérdést.-Jó, na akkor, mert a győztes..vagyis ez kicsit komplikáltabbra sikeredett, mint terveztük.-magyarázta Mikey.
- Nem egy győztes van!-egyszerűsítette le Cal.
-Köszönjük Calum-veregette vállon Ash, az említett fiút aki csak büszkén meghajolt.
- Nem tudtunk megegyezni, hogy ki legyen az abszolút győztes, úgyhogy, 3 lány énekel velünk. Mindhárman más dalt énekelnek.-tért a lényegre Luke.Dóri megragadta a kezem, és megint elkezdte lefelé húzni, másik kezével csapkodott. Ez olyan izgatottság reakció mix nála? Másik kezemmel megfogtam Luisa kezét aki csak szorította......CSAK. Inkább összeroppantotta, mint valami anakonda, de most kivételesen hagytam neki.
-Na ne húzzuk tovább az időt...-kiáltott Ash.-Hé srácok készen vagytok?
-IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!-sikította a csapat lány, s velük mi.
-És ti kész vagytok?-nézett végig a banda tagjain.
-Én igen és ti?!-húzta cinkos mosolyra a száját Luke.
-Én is kész vagyok..gyerünk izgulok!-vékonyította el a hangját Cal.
- Mikey?!-nézett rá Ash.
-Kész vagyok!-ezt mindig el kell játszani?? Kész vagyunk na csak mondd máááár!!
-Dobpergés!!!-Kiabált Luke, s Ash automatikusan leguggolt és egyenletesen dobolni kezdett a padlón.
-Luisa Perrucci! Gyere Luisa!-nyújtotta a kezét Ash! Szívem nagyot dobbant! Sikerült neki!! Luisa, örömében a nyakamba ugrott és sikított egy hatalmasat. Együtt sikítottunk. Nagyon büszke voltam rá.
-Dora Balogh!-harsogta Mikey. Dóri lesokkolódott. Úristen!!! Neki is sikerült fülemben lüktetett a vér megszédültem, ahogy megölelt. Már csak egy hely van. Ha az nem én leszek hanem, más...
-Az utolsó lányt, nagyon megkedveltük, ugye Luke?...-sandított Cal, Luke felé, lesütötte a szemét, majd vissza nézett rám. Áhh ez nem én leszek Luke nem szeret engem. Ő híres én meg egy kis senki vagyok, egy a sok közül...Pörgött az agyam túl sok minden futott át az agyamon. Luke, ahogy felállt az asztaltól. Odajött, és énekelni kezdett velem, ahogy figyelt miközben éneklem a Wherever you are-t...nem...elég. Nem hihetem el, túl lehetetlen!-Sophia Bertolucci!! Gyere vicces kislány..-láttam ahogy Luisa és Dóri önfeledten ölelik meg egymást és sikítva ugrálnak. A fejem zsongott. Megindultam keresztül a csoporton, s a lányok utat engedtek. Volt ott mindenféle arc. Bosszús, csodáló, csak szimplán boldog, síró. Annyira vegyes ez a csoport.
Odaértem hozzájuk, s mindenki gratulált nekem, hátam mögött meleget éreztem, megfordultam és Luke volt.
-Gratulálok Sophia..-ölelt meg ő is. Megcsapott az illata, még jobban tompult körülöttem a világ. Csak ő volt ott meg én, de el kellett engednie, mert Luisa és Dóri megzavartak minket.
-Úúúúúúristen Soph!!! El sem hiszem, hogy te is énekelsz!!!! ÁÁÁÁ!
-Dóri ezzel nem vagy egyedül így!-nevettem el magam idegesen.
-ÁÁááhhh...Sssophiiiiieee!!!-puszilgatott meg Luisa.-Ez már nem álom!!!
-Ez már nem az...-adtam igazat és elsírtam magam, hogy miért azt nem tudom. Mostanában nagyon érzékeny vagyok, túl sok stressz szabadult fel most belőlem. Az utóbbi egy hónap teljes mértékben bennem volt. Ki kellett törnie. Hárman össze ölelkeztünk.
Dórival csak ma találkoztunk, de úgy látszik, már most teljes értékű tag körünkben. Egy triumvirátus...csak lányok vagyunk.
-Köszönjük mindenkinek, hogy részt vettetek a meghallgatáson, mindannyian fantasztikusak vagytok!! Este találkozunk!!-köszöntek el a fiúk a lányoktól, s hozzánk fordultak.
-Oké, akkor gyertek...-mutatott Ash egy ajtó felé, ami az öltözők felé vezetett. Luisa előre ment, utána Dóri...én még kicsit kábultan álltam és fogtam fel az eseményeket, s egy kéz ért a hátamhoz, ami egy kicsit előre hajtott, s megindultam ennek hatására. Nem nagyon ismertem a stadiont, itt már tartottak koncerteket, de egyiken sem voltam, és többnyire foci meccsek vannak. Úgyhogy mentem a többiek után.Elmentünk egy lehetetlen folyosón előre, majd egy ajtón ki a pályára. Hű ez a pálya mekkora, még sosem jártam rajta, s most minden ki van rakva 5sos plakátokkal, ami az 5 Countries 5 Days turnét hirdeti. A pálya közepén ott magaslott a színpad és a kordon körülötte. A színpad "mögött" jelenleg a piros részleg egy részén egy kis backstage-t alakítottak ki, ahol átöltözhetünk, sminkelhetünk, várakozhatunk. Így hárman lányok előre szaladtunk és felmásztunk a színpadra.Új volt nekem a hely, körbe néztem, így hogy még senki nincs itt, is nagy ez a hely. Ha majd teli lesz rengeteg sikoltozó 5sosFam-mel...akik velük énekelnek, még hatalmasabb lesz a hely...nyugi Sophia nem vagy ideges! Megálltam a színpad legszélén, vagy 5 m magasan voltam. Lenéztem a fűre...majd fel a székekre, kerestem egy pontot, amit majd nézhetek, a dal közben. Gondolom a Wherever you are-t fogom énekelni, hasonlóan, ahogy Luke-kal a próbán.
A székek 2 emeleten helyezkednek el. a második emeleten az egyik ajtón egy 5sos plakát már félig leesett. Megvan a pont, ezt fogom nézni. Feltűnő, és a sötétben villózó fényben is megtalálom a papírlap fehér hátulja miatt. Nem akarok tudomást venni arról a rengeteg emberről, aki a teremben lesz.
-Ugye milyen hatalmas?-már felismerem ezt a hangot.-Én is ideges szoktam lenni koncertek előtt, sőt...én szoktam a legidegesebb lenni.-nevetett fel idegesen Luke, s leült a színpadra, a lába lelógott, s lóbálta azt. Leültem én is.
- Én csak nem hiszem el...ami velem történik..-magyaráztam.
- Melyik részét? -nézett rám cinkosan. Elvörösödtem.
-Hát...többek közt, veled ülök itt...aztán..-mondtam volna tovább, de félbe szakított.
-Miért ki vagyok én, hogy hihetetlennek tartod, hogy velem ülsz itt?-kitartóan a szemembe nézett, változatlanul mosolygott.Lesütöttem a szemem. Most valljak neki szerelmet? Komolyan? Mit mondjak?!
-Te Luke Hemmings vagy...híres vagy, a legtöbb lány álmodozik rólad....gondolom, tudod, hogy hányan akarnának most a helyemben lenni.-néztem rá a fél szememmel, majd a cipőorromra tévedt a szemem, mintha olyan érdekes lenne, ottragadt.
-Nézz rám Sophia...-engedelmeskedtem.-ugyanolyan ember vagyok, mint te, Luisa, Dóri vagy Calum, Ashton vagy Mikey. Csak annyi, hogy kicsit többen ismernek.
-Igen, tudom, de gondolom, te is voltál már úgy, hogy rajongtál, vagy épp rajongsz egy együttesért.-bólintott.-Hitted volna, hogy találkozol velük? Pont te a több-százezer rajongó közül? Ugyanis, nem hiszem, hogy a többi országban, csináltatok ilyet, hogy énekelnek veletek...tudsz mondani akár egyet is a közönség soraiból akinek tudnád a nevét?
-Nem...
-Pedig, csak a jelenléteddel váltottad valóra az álmát.-mosolyodtam el.Zavarba hoztam. Ő tudatában van azzal hány szívet tör össze naponta, akik teljes mértékben tudatában vannak azzal, hogy az esélyük egyáltalán eljutni a koncertjükre nulla?-Én nekem is egy az álmaim közül, már az, hogy találkozhassak veletek...meg az is, hogy énekelhessek veled.-elpirult.
-Két álom kipipálva....-húzta ki magát mellettem. Szorosan mellettem, karjaink össze értek. A karom libabőrös lett bőrének érintésétől, és bizsergett. Tetszett ez az érzés. -Van még valamilyen álmod, a 5sos-sal kapcsolatban?-Te.Teljes mértékben..csak is te. Nem nyilvánvaló?
-Soph!! Luke!!-Luisa kiáltott, a backstage ajtajából.
-Megyünk!!-kiáltottam neki vissza. Luke-ra néztem.-Erre majd még visszatérünk...-kacsintottam rá.
-Szavadon foglak.-tápászkodott fel, és lenyújtotta a kezét, s felsegített. Átmentünk a színpadon, be a kis ajtón, végig a folyosón, amúgy két öltöző volt kijelölve egy a fiúk, egy meg a nyertes öltözője.
-Szervusz kis gerle...-köszönt Dóri kaján vigyorral az arcán.-Összejöttetek már?
-Ajj ti betegek vagytok...apropó Luisa hova lett?
-Ki ment nektek szólni. De te érsz vissza előbb. Furi...megkeresem..
-Megyek én is...
-Hölgyeim!-lépett be egy alacsony jól öltözött nő az öltözőbe.-ti nem hárman vagytok?
-Ő...de...csak egyikünk, mindig eltűnik.-válaszoltam. A nő felvonta a szemöldökét.
- ...pasiznak....-röhögött fel Dóri.
-Fogd már be...-sziszegtem a fogam közt, de ő csak legyintett.
-Elmegyek előkerítem Luisát.
-Nagyszerű, én addig..kezelésbe veszlek téged.-bökött rám. S Dóri már el is viharzott.-Na lássam...gyönyörű szőke haj...barna szem...magas, vékony. Modellkedésen gondolkodtál már?
-Öm..köszönöm, de nem nagyon.-mondtam zavartan.
-Lássuk milyen színek állnának neked jól...ezek a fiúk szerencsések, hogy előre gondolkodom! Olyan felelőtlenek, hogy 3 lányt választanak, egy helyett! Ha nem vagyok ilyen felkészült minden esetre, akkor gondban lennének......-amúgy most kihez beszél? Közben elkezdett kotorászni egy rakás becsomagolt ruha összeállítás közt. Kívülről szürke poliészterzsákok voltak egy kiálló vállfa résszel. Majd megállapodott egyen.-Ez jó lesz..próbáld fel ...őőő....."hogyishívnak"!-kedves egy becenév.
-Sophia..
-Az..na gyerünk, gyere be ide - húzott félre egy paravánt.
Kibontottam, a vászonzsákot, a benne lévő ruha nem sokban különbözött a saját ruháimtól. Egy világosbarna csőnadrág, ami véletlen pont az én méretem.
-Lány!-háh..egyre jobb.-hányas lábad van?
-40.
-Te aztán nagy lábon élsz....de szerencséd van! Van cipőm a méretedben.
-Köszönöm..
Kiemeltem a zsákból a felsőt, s lerángattam magamról a sajátom.
Egy ujjatlan virág mintás , derekamnál masnis övvel. felvettem és tökéletesen illett rám. Kiléptem a paraván mögül, kezemben a cuccommal, amit el is vett tőlem. És a kezembe nyomott egy barna topánkát masnival egy aranybarna gyöngyökből álló karkötő együttest egy szalaggal összekötve továbbá egy nyakláncot, amin két szív olvad egymásba. Egy barna, meg egy ezüst. Egyenként magamra vettem a kiegészítőket.
Az összkép egész jól nézett ki, megmaradt a stílusomnál, és elegáns is egy kicsit.Imádtam.Bár nem tartott sokáig, mert a koncertre tartogatta és addig feltételezte, hogy összekoszolom. Visszaöltöztem a saját cuccaimba. Kint zeneszó volt hallható, megkezdődött a próba. Ebben a pillanatban esett be Luisa és Dóri.
-Ti meg hol voltatok???-ripakodott rájuk a Nő. Ezt én is kérdezhetném...Egymásra néztek.
-Ööööö...
-Na jól van! Sophia te mehetsz ti meg próbáljátok fel ezeket!-tudja a nevem! OMFG akkor most én vagyok a kis kedvenc? Megvárom őket...kíváncsi vagyok, hogy mit csináltak ami miatt megváratták a Nő-t.
-Megvárnám a többieket..
-Majd kint, foglalod a helyet...majd próba után beszélgettek! Viszlát!-akkor most lőttek a kis kedvenc címemnek. Kiosontam az ajtón, végig a kis folyosón, ki a kis ajtón. A fiúk pont a She looks so perfect-et próbálták megkerültem a színpadot s lemásztam. Luke lenézett rám s éneklés közben elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá.
Mikey és Cal összesúgtak és odasomfordáltak Ash-hez akinek elmondták, majd bólintott, és felnevettek. Jézusom mit terveznek ezek? Közöm van nekem ehhez? Vagy Dórinak és Luisának?
Véget ért a szám.
-Sophia ! Drágaságom!-kiabált Ash.-Örülünk a jelenlétednek...ha már itt vagy a Wherever you are-t elpróbálnánk.-elnevettem magam. Ash hihetetlen jó fej. Imádom őket egytől egyig. Még jobban mint eddig.
Felmentem az emelvényre, és Luke kezembe adott egy mikrofont. Ujjaink egy pillanatra összeértek. Megdermedtem én is és ő is ebben a helyzetben. Felnéztem rá, önkénytelen pislogás rohamot kaptam, amin kacagott.
Rámarkoltam a mikrofonra, ő meg leejtette a kezét.
-Hogy fogjuk énekelni?-szegeztem neki a kérdést.
- Majdnem úgy ahogy a meghallgatáson..-kacsintott Cal, s kivette Luke kezéből a gitárt, aki tökre nem értette mi van.
-Hogy értitek, hogy majdnem?-kérdeztem értetlenül.
-Egy kicsit változik a dolog...annyiban, hogy Luke most nem gitározni fog, hanem melletted áll és kézen fog.
-Ohh..-mondtuk egyszerre Luke-kal itt megint találkozott a pillantásunk és összefonódott.
-Gondolom nem okoz majd gondot megfogni Luke kezét....jól gondolom Soph?!-támaszkodott rá Mike a fél vállamra, amibe teljesen belevörösödtem, ő felnevetett.-Akkor ebben egyetértünk.-Tapsolt kettőt.
- Caluuum! Gyere..-vette fel gitárját.
Én mikrofonnal a kezemben kerestem a helyem a színpadon, majd Luke váratlanul rákulcsolta ujjait az enyémekre. Forróság áradt el az egész testemben. Biztató pillantást vetett rám s elindult a színpad közepe felé. Szívem tízezerrel vert...Megálltunk a színpad közepén, egymás kezét fogva, félig egymás felé, félig a még nem jelenlévő közönség fele. Felcsendültek a dal első akkordjai és Luke szemébe néztem, ő az enyémbe. Számhoz emeltem a mikrofont és elkezdtem énekelni, úgy mint a próbán, Luke beszállt.
Tor in twoooo
And i know i shouldn't tell you
But i just can't stop thinking of youuuu...
A refrént is együtt énekeltük, hihetetlen ez az érzés. Egy valóra vált álom! Mert az!
You can say we'll be together some day
But nothing lasts forever, never stays the same
So why Can't I stop feeling this waaay..
Ezt a részt csak ő énekelte...tudtam, hogy neki kell énekelni. Mert holnap elmegy, semmi nem lesz már ugyanaz...aztán véget ér a turné, és egy emlék maradok számára. Még az sem biztos, hogy esetleg össze jöhetne. Annyi mindentől függ...például, hogy ő mit érez. De igazából mindegy is, mert suliba járok, ő koncertezik szerte a világban. A távkapcsolatok nagy része tönkre megy. Aztán lesz a turné a One Direction-nel. Én csak teher lennék...
De egyáltalán miért is gondolkodok én ilyesmin? Nem mondta, hogy tetszem neki, semmit nem mondott e téren. Akkor mit álltatom magam? Olyan kegyetlen dolog a többiektől, hogy így boronálnak minket össze. A végén nekem lenne a legrosszabb, mert én tényleg tiszta szívből szeretem. Ő meg, ha érez is valamit, gyorsan elfelejt majd.
Vége lett a számnak. Luke továbbra is fogta a kezem..nem bántam...nagyon nem bántam.
-Hát ti aztán jók vagytok így együtt....nagyon nagy sikeretek lesz tubicáim.-lelkendezett Calum. Addigra más Dóri és Luisa és a színpadon álltak és eltátott szájjal néztek minket.
-Ez ..ezezez Úristen Soph....olyan arik vagytooooook...-jött oda hozzám Dóri.
-Köszi....-mondtam mosolyogva.
-Ez mi volt?-kérdezte Mikey Dórit.
-Mi?-kérdezett vissza.
-Most Japánul társalogtok egymással??-vonta fel a szemöldökét.Összenevettünk.
-Magyarul Mikey...-mosolygott rá Dóri a lehető legszebben. Közelebb lépett.
-Magyar....taníts már majd meg...ilyen titkos nyelv, hogy ne értsék a többiek amit mondok.-ragyogott fel a szeme.
-Oké, de vágod, hogy Magyarország létezik?-szegezte a kérdést neki.
-Ohh...öhm...hát..de tudtam.
-Egész biztos..látszik rajta..-mondtam mosolyogva Dórinak, aki elröhögte magát.
-Várj, Soph te nem olasz vagy?-kezdte Luke értetlenül.
-De, félig..félig meg magyar..-magyaráztam.
-És hogy beszéled ilyen pontosan az angolt?? Mert a kiejtésed kicsit brites.-szólt Mike.
-Hát nevelő apám brit..és úgy.-Mikey csücsörített, és felhúzta a szemöldökét. Érdekes mimika..de aranyos.
-Komplikált a csaj...-veregette meg Luke vállát aki jelentőség teljesen ránézett.
-Öhm....kösz...(?)-nevettem kínosan. És az órámra néztem.
15:00
-Két óra múlva koncert!!!-jött ki a Nő a backstage mögötti ajtón. -Elkezdődött a bevonulás, gyertek most már átöltözni!! Ti is lányok nem lógtok el!-mutatott ránk.-És még sminket is csinálnom kell nektek...azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, gyerünk siessetek befelé!-terelt be minket az öltözőbe, felvettem a nevemmel ellátott zsákot és bementem a paraván mögé. Kihúztam a cipzárt, s cipő kiesett belőle.A nadrág leesett a vállfáról. Áhh utálom ha siettetnek, olyankor bénázok.Lerángattam magamról a saját ruhám, és felvettem azt, amit a Nő adott. Majd kibontott hajjal megálltam a helyiség szélén. Luisa már át volt öltözve. Hihetetlen csinos volt. Egy fehér ujjatlan egy fekete szoknyával. Nyakában egy baglyos lánc lógott. Tükrözte az egyéniségét ez az összeállítás. Lábára egy fekete magassarkú bokacsizmát adott ami segítségével egy magas lett velem és Dórival.
A Nő elégedetten csapta össze tenyerét. Végignézett rajtunk, és elmosolyodott. Így már nem olyan mint egy hárpia.
-Elképesztően néztek ki. De mivel még a fiúkat is el kell intéznem, úgyhogy rábízlak titeket a csapat többi tagjára.-értetlenül néztünk, mert amúgy senki nem volt az öltözőben rajtunk kívül. Utat tört magának és kilépett az ajtón, ugyanakkor bejött három férfi. Kis alacsony érdekes öltözékűek voltak. Többnyire élénk színeket viseltek. És csillámos, kristályokkal kirakott gurulós bőröndöket húztak maguk után.Hű!
Egyik megállt előttem, és végigmért, majd leguggolt kiemelt egy összecsukható széket.
-Phil vagyok.-nyújtott nekem kezet.
-Sophia.-fogadtam el. és leültem a székre.
-Imádom a hajad Sophia! Annyi mindent tudnék vele kezdeni!-lelkendezett Phil.-Körülbelül, milyen hajat szeretnél.
-Hát..ne legyen nagyon bonyolult. Azt sem bánnám, ha kiengedve maradna.-közben, kitett elém egy tükröt, hogy lássam magam közben. A mondatomra elégedetlen grimaszt vágott.
-Nincs benned fantázia!-duzzogott. Hát kösz.-Akkor bízd magad Phil-re!-Van más választásom? Egy darabig elbabrált a hajammal. Először fújt rá mindenféle szert, amitől, én csak annyit érzékeltem ,hogy illatosabb lett. Kifésülte aztán besütötte. És oldalt eltűzte és kialakított egy kis masnit egy tincsemből. Nagyon szép lett a végeredmény! Liz lépett be az öltözőbe.
-Sziasztok! Helló Phil, Charles, Frank.-Liz üdvözlőn biccentett.S ők vissza.-Gyönyörűek vagytok! Izgultok?-mosolygott.
-Egy kicsit...-húzta el a száját Luisa.
-Én nagyon...-csapkodott Dóri.
-Hát...fogjuk rá...-mosolyogtam rá vissza.
-Láttalak titeket Luke-kal a próbán...-gondolkodott, hogy mit is kellene mondania.-Ügyesek voltatok. Gyönyörűen szól együtt a hangotok.-elpirultam.
-Köszönöm..-Liz kacsintott.
-Nagyon együtt jár, az agyatok..viszont még sosem láttam Luke-ot ilyen szétszórtnak.ami pedig már hozzá képest is sok..-elgondolkodott. Én és a többiek nagy szemekkel néztünk rá. Ezt minek vegyem?-Nos.igazából sok sikert kívánni jöttem úgyhogy...-csapta össze a tenyerét Liz.-a koncert után találkozunk Édeseim. Sok sikert! Ügyesen!
Lassan fordultam meg...nem akartam látni a többiek arcát, ez után. De muszáj volt. Luisa és Dóri eszelős mosollyal néztek rám...
Ebben a pillanatban kopogtak.
-LÁNYOOK HALADJATOOOK! -Ash volt.-5 PERC MÚLVA KEZDÜNK!-kinyitottam az ajtót.-Ohh..helló Soph...Luisie-itt Luisát kereste a szemével, s mikor meglátta, lesütötte a szemét és elmosolyodott.-Te különösen siess..a Beside you a 3. dal.-barátnőm csak gyönyörűen, álmodozóm mosolyogva bólogatott.
5 Perc.. és teljesül mindhármunk álma.......Ash ellökte magát az ajtófélfától és kicsit pirosas árnyalatokkal az arcán távozott. Órámra néztem..Kezdődik!!! Már hallottam a sikítást, ami azt jelenti, hogy a fiúk kimentek a színpadra. Kimentünk a backstage-hoz vezető ajtóhoz, és lekuporodtunk... És hagytam valóra válni az álmot..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése