Sziasztok...ezt most muszáj elmondanom, most találtam egy cover-t ami még nagyon régi...és még nem láttam áááááh! olyan aranyosak benne OMFG *o*
Luke szorosan fogta a kezem, míg beléptünk a házba. Kiléptem a barna masnis cipőmből, amit még a Nő adott. A nappali felől beszédhangot hallottam. Nem csak anya és Noah hangját. Megvártam, míg Luke is leveszi a cipőjét, neki kicsit bonyolultabb volt a művelet. Előre mentem, mutatva az utat neki, a nappali felé, közben mutogattam a helyiségeket, amelyek mellett elhaladtunk. A nappaliban, Noah és anya ültek egymás mellett a kanapén, Padrona Calfucci társaságában. Hirtelen hallgattak el és anya meglehetősen sápadt volt.
-Hello..-köszöntem óvatosan. Noah csak intett, Padrona Calfucci csak biccentett, anya meg csak méregetett aggódón. Majd magam mellé húztam, Luke-ot.-Öhm...szeretném nektek bemutatni Luke Hemmings-t...anya..ő a kedves barát, akiről az sms szólt.-mondtam elvörösödve. Szokatlanul csöndesek voltak. Ki halt meg? Aggódni kezdtem.
-Jó estét...-intett Luke.
-Az a Luke Hemmings?-húzta ki magát Noah. Elnevettem magam és bólintottam
-Amúgy mi történt anyával?-böktem felé, mintha ott sem lenne.
-Most tudta meg, hogy, szerződés ajánlatot kaptatok te, Luisa és Mrs. Calfucci unokahúga.-magyarázta Noah. Mi? De Dóri az magyar...aha. Szóval meg van, hogy hogy került a versenyre.
-Hát a vicces az, hogy egy 10 perce tudom én is...-röhögtem el magam kínosan.-szóval.....(?)-kérdeztem, hogy elengednek-e...nem tudtam, ilyen nagy dolgot így hirtelen megfogalmazni. Luke közben rákulcsolta az ujjait az enyémekre, és megszorította. Szurkolt nekem.
-Nem állhatunk az utadba, hogy megvalósítsd az álmaid...-szólalt meg anya végül. Hirtelen olyan adrenalin löket áramlott végig bennem, hogy sikítottam egy hatalmasat és Luke nyakába ugrottam örömömben. Ő felkapott és megpörgetett a levegőben, a nyakamba nevetett. Majd lerakott és megölelt.Közben anya odaért mellénk.-De!-jaj ne jön a de, folytatta magyarul. Ilyenkor mindig félek, mert valami rossz fog következni.-Tedd meg nekem azt azt a szívességet, hogy vigyázol magadra. Tudom, hogy nehéz, mert rengeteg országba mentek majd, de kérlek.-arca sírásba torzult, s egy könnycsepp csordult le az arcán.Az ilyeneket, az anyanyelven a legkönnyebb elmondani.-Bízom benned, és tudom, hogy okos vagy. Luisa és Dóri is ott lesznek majd veled.
-Nem okozok csalódást anya.-léptem oda Luke mellől anyához és megöleltem szorosan.-Ígérem...-mosolyodtam el.
-Ügyes legyél nagyon! Gondolom akkor holnap indultok. Odaadom a bankkártyám, hogy legyen nálad pénz...okosan használd! ..havonta megkapod rá a fizetésem.-MI?! Ezt nem mondhatja komolyan.
-Anya! Veletek mi lesz Noah-val?!-kérdeztem ijedten és kibontakoztam az ölelésből.
- Noah kap eleget a boltból, mostanság meglendült a forgalom, meg az edzősködésből is kap eleget. Meg leszünk, ne aggódj értünk.-törölte meg a szemét. Lelkiismeret furdalásom volt. Nem hiszem el, hogy elviszem anya havi keresetét, ez nem mehet így sokáig, mi lesz ha a bolt forgalma csökken, a foci csapat feloszlik? Anya keresete a legbiztosabb a családban...kétségbe estem.
-Köszönöm...amint tudom visszajuttatom, valószínűleg mi is keresni fogunk ezzel.-mondtam idegesen.-Felmegyünk és összepakolunk.-hátráltam el, még mielőtt reagálhatott volna.
-Rendben...-mosolygott anya. Eszembe jutott Lloyd Brunner.
-Ó anya..-fordultam vissza-találkoztunk egy emberrel az utcán...és olyan ismerős volt. Luke azt mondta, hogy egy szélhámos-Luke a neve hallatára felkapta a fejét és odalépett hozzánk.
-Miről van szó?-kis kíváncsi.Felé fordítottam a fejem.
- Lloyd Brunner... az a fickó aki a kocsival jött utánunk az ajánlatával...na ő nekem nagyon ismerős.-néztem vissza anyára.-idegesít, hogy nem tudom...talán te tudod...-anya bólintott.
- Nem ismerek olyan nevű embert, hogy Lloyd Brunner.-gondolkozott el.-.hogy néz ki?-húzta össze a szemét. Ezt olyankor szokta csinálni mikor nagyon összpontosít valamire.Végig ismételtem magamban a jelzőket, mielőtt kimondtam.
-Tüsi haj, markáns áll, az arccsontja kicsit kiugrott-mutogatva magyaráztam- keskeny arca volt. Ésss...a szeme mogyoró barna volt. A hangja mély és rekedtes, az angolt, neve ellenére olaszosan beszélte.-anya szeme kipattant tudta, hogy kiről beszélek. Arca eltorzul fájdalmasan.
-Mit akart tőletek?-nézett ránk komolyan.
-Régebben volt vele dolga a 5 seconds of summer-nek....-válaszolt Luke.-ki akart tőlünk csalni egy rakat pénzt, aláírás hamisítással...bepereltük, de az ügyet eltussolták. Túl jó ügyvédje volt. Össze akart velünk futni, hogy gondoljuk át még egyszer az ajánlatát....vagyis azt hiszem...-hadarta.
-Szerintem, nem csak emiatt jött Milánóba...-mondta titokzatos arccal.
-Miért ki ő?-Luke és én egyszerre tettük fel a kérdést, összenéztünk. Elmosolyodott, s én vissza.
- Sophia...ő Lucio Bertolucci...az apád....-közölte fájdalmas arccal. Le kell üljek. Ez sok egy napra.
-MI?!-a hangom a lehető legvékonyabban jött ki a torkomon. Luke értetlenül nézett.
-Nem tudom, mit akarhat itt, de, hogy veletek volt dolga az nem utolsó szempont, -nézett anya Luke-ra.-viszont féltem Sophiát is, tud róla, hogy nem mentünk el innen. Ugye nem mutatkoztál be neki?-szegezte a kérdést anya. Hű most bűnösnek érzem magam, összehúztam magam.
-Ő de...mentségemre legyen, hogy fogalmam sem volt, hogy ki ő...-szóval találkoztam az apámmal. Ki ne vágyna egy ilyenre? Nem fogtam fel, hogy ő az aki valaha anyának a fejét elcsavarta és szerelembe ejtette végül is egy ilyen ember nem adja fel egykönnyen, gondolom minden erejével azon volt, hogy meghódítsa. Vitt neki virágot, udvarolt neki...azt, mondta neki, hogy ő a legeslegszebb nő a világon.Érte bármit megtenne.Elvitte őt, vacsorázni, moziba. Minden éjjel kavicsokkal dobálta az ablakát, míg ki nem nézett, és rá nem vette, hogy lemenjen hozzá. Anya egyre szerelmesebb lett...egyik alkalommal, elcsattant az első csók. Aztán az elsőt követte sok másik. Szerelmük kiteljesedett. Pár hónap múlva, anya boldogan szaladt Lucio-hoz, hogy kisbabát vár. Engem. Lucio megijedt, elbizonytalanodott. Ő nem akarta ezt. Próbálta lebeszélni anyát a gyerekről, hogy végezzenek el abortuszt, anya nem volt rá hajlandó. Ő már akkor szeretett engem, ragaszkodott hozzám. Nem tudta lebeszélni, de ezt Lucio Bertolucci nem gondolta komolyan. Sosem gondolta komolyan, amiket anyának mondott. Akármilyen szép is volt, az ígéretek mind hamisak voltak. Ő nem volt szerelmes anyába és nem is lesz. Anya szíve darabokra tört. Aztán megszülettem, a férfi akit sosem neveznék apámnak, bejelentette, hogy elmegy. Anya könyörgött neki, kérlelte, hogy ne menjen el. Egy évig tudta marasztalni, folyton veszekedtek, majd az első szülinapomon, egy levél volt az asztalon, miszerint ő köszöni az elmúlt évet, nem tervez tovább maradni. Csókolja anyát sok szeretettel. Rólam egy szót sem szólt, kezdettől fogva gyűlölt. Sosem fogom megérteni miért. Nem tehettem róla, hogy megszülettem..emiatt nem engem, hanem magát kellene okolnia.
-Semmi baj Sophia...-simogatta meg anya az arcom. Luke aggódon fogta át a derekam.-Menjetek fel..pakolj össze, felejtsük el. Reméljük, hogy semmi összefüggés nincs közted és Lucio ittléte közt.-mosolygott.-Öhm....-méregetett minket.-ne haragudjatok, hogy megkérdem....de ti jártok?-felkaptam a fejem.
-......nem....-vágtam rá túl gyorsan.
-Nem?-kérdezett vissza Luke. Megállt bennem az ütő..most komolyan? Ránéztem elképedt arccal, mire elröhögte magát. Én adtam neki egy kezdetleges zsibbasztót, de meg sem érezte.
Anya felvonta fél szemöldökét, majd legyintett.-a szobámban leszünk ha kellenénk.-mondtam gyorsan, megfogtam Luke kezét és magam után húztam. Felértünk a szobámba, Luke nekifutásból az ágyamra ugrott hassal, rá a naplómra.
-Ó ez mi?-szedte ki maga alól.Ösztönösen nyúltam volna érte, de rájöttem, hogy olaszul írom, így ha akarná se tudná elolvasni.
-A naplóm...-sütöttem le a szemem, és nyitottam ki a szekrényem és elkezdtem kipakolni a tartalmát.
-Ó...szóval te naplót vezetsz? Ez érdekesen hangzik.-lelkesedése csak akkor apadt, mikor meglátta, hogy az egész olaszul van. -Nemáááár Soph...ez nem fair..-nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Mégis mi?-röhögtem el magam.-hogy nem tudod elolvasni a naplóm ami nem mellesleg titok?
-Na akkor érted te...-mosolyodott el.-miket írsz bele?
-Hát...eddig a napjaim írtam le.-raktam egy kupac ruhát az ágyra.-igazából nemrég kezdtem...pont egy hónapja. Semmi izgalmas...-vontam vállat. Luke lapozott.
-Annyira idegesít, hogy nem értem...fordíts már le belőle-nem vettem észre, hogy időközben felállt, és hangtalanul mögém jött, míg a ruháim, szedtem ki az akasztós szekrényből.-kérlek...-suttogta a fülembe, megdermedtem. Annyira tudja, hogy hogy érheti el azt amit akar...megfordultam. Mélyen belenéztem abba a gyönyörű kék szempárba.
-Miért érdekel annyira a naplóm?-tettem fel neki a kérdést.
-Mert minél több mindent szeretnék rólad megtudni...-hmmm...jogos.
-Akkor miért nem kérdezel tőlem?-vontam fel a szemöldököm.
-Ez is egy megoldás...-mosolyodott el, és elnyújtózott a szobám közepén elhelyezkedő hatalmas franciaágyon.-akkor kezdjük valami egyszerűvel...mi a kedvenc színed?-felnevettem.
-Zöld és a türkiz kék.-gondolkodtam, hogy visszakérdezzek e, mert amúgy elvileg tudom a kedvenc színét, de nekem sűrűn változik...és hát lehet, hogy neki is.-És a tied?
-Óóó..Milyen 5sosfam vagy te, hogy a kedvenc színemet se tudod?-mondta Luke poénkodva és kinyújtotta a nyelvét.
-Elvileg a kék...de nekem már nagyon sokszor változott, tavaly például a lila volt. Érted....-Luke bólintott-
-Persze...ő..amúgy igen, még mindig a kék.-mosolygott.-milyen zenét szeretsz az 5sos-on kívül?
-Őőő...hát majdnem mindent, könnyebb lenne elmondani, hogy mit nem...és az a metál...akármilyen formája és a rap.-magyaráztam.
-És a filmekkel, hogy állsz?-kérdezett újra.
-Hát....azt majd kitapasztalod, mert gondolom fogunk majd filmet nézni...ezt nem tudnám konkrétan megmondani-mosolyogtam.
-Amúgy..lehet, hogy bonyolultat kérdezek, de mi az anyanyelved?
-Hát az olasz....meg a magyar....-Magyarországon még nem jártam sose, csak hallottam róla.
-De amúgy, hogy volt ez, apukáddal? Ha szabad kérdeznem...-kérdezte óvatosan.-Annyira nem tudom elképzelni, hogy az a csaló Lloyd..akarom mondani Lucio...a te apukád. Annyira nem hasonlítasz rá, már belsőleg.
-Nem tekintem apámnak, nekem Noah inkább apukám, mint az az ember...-kezdtem.-igazából, annyi a sztori lényege, hogy Lucio mindent megtett, hogy elcsábítsa anyát, ami sikerült neki, láthattad mennyire rámenős.-bólintott.-Na hát ....khm..összehoztak engem, de ő nem akart bevállalni engem, úgyhogy egy éves szülinapom alkalmából, összepakolt reggelre és elment.
-Sajnálom..-állt fel Luke és megölelt. Mellkasa meleg volt és a szíve változatlanul gyorsan vert, lehajtotta a fejét és belepuszilt a hajamba.Melegség áradt szét a testemben. Igazából annyira nem haladok a pakolással, de jelen pillanatban annyira nem tudott zavarni....Felnéztem rá, homlokát az enyémnek döntötte, elvette az egyik kezét a derekamról, és az arcomra tette. Folyamatosan a szemembe nézett, hogy lássa mit reagálok a mozdulataira....fejét kicsit oldalra billentette, arcát lassan, nagyon nagyon lassan közelítette az enyémhez. A szám elnyílt, nálam ez egy automatikus reakció, ha Luke arca két centire van az enyémtől? Az alsó ajka már az enyémhez ért, éreztem a kis fém piercinget az ajkamon, hűvös volt, de kellemes.
Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Lesütöttem a szemem, adtam egy puszit Luke arcára, s ő elmosolyodott. Majd visszafeküdt az ágyra.
-Gyere..-szóltam ki.
-Nyisd már ki az ajtót, teli van a kezem...-hallottam Noah hangját. Odasiettem, és láttam, hogy nagyon meg van pakolva bőröndökkel. A ház összes táskája ott volt a kezében...hát..nem semmi. Odanyúltam, és elvettem néhányat, közben Luke is felpattant és kivett ő is a kezéből párat.-Még csak itt tartotok? Mi a fenét csináltok, hogy ilyen lassan halad a pakolás?-nézett Noah az ágyamon lévő két ruhakupacra. Ő....csak én, Luke éppen hátráltat, bár...nem bánom. :D
-Belehúzok...-ígértem. Noah bólintott, majd kiment. Visszamentem a szekrényemhez és újult erővel dobtam be magam a pakolásba.
10 perc múlva a szekrényem teljes tartalma ki volt, rakva az ágyra, majd elkezdtem belerakni őket a bőröndökbe, Luke ebben segített is. Közben össze hordtam a ház különböző pontjairól a cuccaimat, cipőket, tisztálkodó fölszerelést, törülközőt, sminket. Konkrétan kiköltöztem a házunkból.
Két óra múlva a cuccom, összepakolva, 6 bőröndbe fért bele. Luke elismerőn bólogatott.
-Egy lány ha költözik....-jegyezte meg vigyorogva.
-Haha...-nyújtottam ki a nyelvem. Nagyon kimerült voltam, nagyon korán keltem, ma....ránéztem az órámra, akarom mondani tegnap. Fél egy volt.
-Annyira fáradt vagyok.-ásítottam.Most gondoltam, bele, hogy amúgy Luke, csak hazakísért...és neki a többiekkel kellene lennie, mert holnap korán utazik..utazunk.-Akarsz maradni? Nagyon késő van...-néztem, rá. Ő válaszul, fáradtan eldőlt az ágyamon, én is lefeküdtem, nem különösebben érdekelt, hogy ruhában vagyok. Luke odasimult mellém, vállára raktam a fejem...már nem is emlékszem mikor aludtam el.
* * *
Reggel arra ébredtem, hogy a telefonomon az ébresztő megszólalt ...Luke farzsebében.
-Luke....-mivel a karja átfonódott a mellkasomon, így nem nagyon tudtam megmozdulni.Óvatosan megérintettem a karját és megráztam...-Luke!!!-megmozdult.
-Mmmmm...-ezek szerint ő sem a legfrissebb reggelente.-Hány óra van?
-Nem tudom...-az ébresztő rendületlenül csörgött a zsebben.-Meg kaphatom a telefonom?
-Vedd el...-és hanyatt feküdt.
-Luke ez nem vicces...nemsokára indulnunk kell.-nem mozdult, felültem, és megpróbáltam átfordítani a másik oldalára, kisebb nagyobb sikerrel. De nem volt valami segítőkész. Megtámasztottam a térdemmel, hogy ne dőljön vissza, és kivettem a telefont a farzsebéből, mire felröhögött. Elzártam az ébresztést, és megláttam, hogy új lezárási képernyőm van. Luke ahogy puszit küld. OMG!!! Annyira tökéletes....
Végighúztam az ujjam a képernyőn, de feloldókódot kért. Na ne már! Kizártak a saját telefonomból.
-Feloldanád?-nyújtottam neki oda. Persze, a kód, a tegnapi dátum volt.
-Köszi és ha már felébredtél, reggel 5:30 van.....csekély 30 percünk van, hogy kiérjünk a reptérre, a többiekkel együtt.-felült.
-Annyira nem vészes, a gép 9:00-kor indul, tegnap csak a verseny miatt jöttünk korábban.-mosolygott.
-Óhh...akkor jó...megyek lezuhanyzom...-ugrottam fel.
-Menjek segíteni?-kérdezte kacsintva. Elnevettem magam.
-Ne aggódj, megoldom....-vigyorogtam.
-Visszautasított....-drámaian előre nyújtotta a karját, majd eldőlt az ágyamon és nevetett. Imádom! Kinyitottam az egyik bőröndöt, amiből kiszedtem, egy farmer rövidnadrágot, és egy fekete ujjatlan felsőt, majd elmentem, a polcom mellett és megláttam egy vastag fémkarperecet, amit nagyon el tudtam volna képzelni ehhez, úgyhogy kivettem, és a mellette heverő napszemüveget is, végül is kellhet.
.jpg)
-Jaj de aranyos vagy köszönöm!-adtam az arcára egy puszit.Elmosolyodott.-segítsek?
-Én is mindjárt leesek a lépcsőn, olyan nehéz ez a táska, nemhogy te...-mondta koncentráló arccal.
Mikor lekerült az utolsó táskám is, Luke elővette a telefonját, és hívta a fiúkat, hogy jöhetnek értünk.....gondolom én. Elköszöntem anyától meg Noah-tól, közben Liz a kocsival megérkezett értünk. A csomagjaim elég neccesen fértek be. Végül elindultunk a többiek szállásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése