2014. május 8., csütörtök

12.rész Waiting for Superman

Nemsokára minden nap tudok részt hozni (oka:kapok névnapomra egy notebookot yay!)  mert jelenleg sorba kell állnom a gépért...khm...


 Dóri kissé elhúzódott Calum-tól, látszott rajtuk, hogy nincsenek maguknál teljesen. Az ital megtette a hatását, minden értelemben...Mikey keze ökölben volt, megragadtam egyik karját, nehogy nekimenjen Cal-nak. Szeme izzott, arca mérges fintort öltött. Karjában megfeszültek az izmok, mint egy ugrásra kész tigrisnek.
  - Ne!- szóltam rá.-Luke kérlek segíts..
  - Mikey, gyere velem..- fogta meg a vállát, és húzta hátra. Ő hátrált kettőt, szemét nem véve le Dóriékról, végül engedett társának és megfordult és elvonultak. Luke hátrapillantott, sajnálkozó arcot vágott és tátogott valamit. Annyi a gond, hogy nem vagyok valami jó szájról olvasó, de amit értettem, az az, hogy sajnálja, és amint tud jön. Össze voltam zavarodva,  nem tudtam, hogy mit csináljak. Szívem szerint mentem volna segíteni Lukenak rendbe szedni Mikey-t, viszont Luisa nem hiszem, hogy jó néven vette volna ha itt hagyom.
 Egy helyben álltam és kétségbeesetten kerestem a helyem. A buli többi résztvevője, nem érzékelt ebből az egészből semmit. Önfeledten nevettek, ittak, táncoltak...nem érzékelték, hogy Michael Clifford szíve darabokra tört. Én hallottam, hogy zuhan..hallottam, a csattanást, mely a kis pohárral együtt szilánkokban hevert a porban. Az emberek áttaposnak a szilánkokon, cipőjükkel beletaposnak a kiömlött alkoholba, s tovább vitték a hírt. Némán figyeltem, ahogy egy takarító felsöpri a pohár maradványait. Rossz volt ezt végignézni, ...ezt az egészet. Látni, hogy Mikey és Dóri folyton együtt lógnak, és az a vallomás, gondolom a bulira tartogatta, hogy elmondja neki is.
  -Sophia!-felfigyeltem a nevem hallatára. Körbe néztem, s megláttam két barátnőmet a kisebb fajta színpadról integetnek nekem Sam társaságában.-Megtennéd, hogy csatlakozol?-kérdezte menedzserünk a mikrofonon keresztül. Elindultam, a tömeg utat adott nekem. Nehéz volt mennem, a lábam nem akart engedelmeskedni, a tűsarkúm meg beleragadt a földbe, így kissé lábujjhegyen kellett menjek. Észrevettem, hogy a kis likőrös poharat még mindig szorongatom, hirtelen keresni kezdtem, hogy hova rakhatnám le. Észrevéve ezt, egy férfi kilépett, jobban megnézve ez Roger volt, csak szmokingban.
   - Vigyázok rá...- mosolygott, most tényleg rám mosolygott és nem vicsorgás volt. Visszamosolyogtam és átnyújtottam neki a poharam, majd felmásztam a kis emelvényre.
  - Szeretném bemutatni, új bandát, akit most kaptam a kezeim alá és bontogatják még a szárnyaikat. Most már, hogy Sophie is köztünk van, teljes.- mutatott ránk a tömeg tapsviharban tört ki, mikor vége lett, Sam tovább magyarázott, hogy mik a jövőbeli terveink. Dóri mellett álltam, megbökött könyökével. Nem akartam ránézni, nem tudtam ránézni most. Nem az, hogy haragudtam rá, mert nem tudta, hogy Mikey mit érez pontosan és tudom, hogy az alkohol hatása volt, téve, hogy érzem rajta a tömény pia szagot. Mégis mennyit késtünk Luke-kal?
   - Soph..- sziszegte a foga közt.
   - Most ne..jó?
   - Kérlek...- kissé felé fordítottam az arcom.-Most nagyon utálsz?-alig észrevehetően megráztam a fejem, őt ez nem győzte meg.-ez az egész Calummal...nem volt komoly. Ő is ivott és én is. És Mikey...-lehajtotta a fejét, arca kissé eltorzult.-Mindent elrontottam?-sandított felém.
   - Hát, nem tudom...- őszintén nem tudtam, hogy mi lesz ha ennek az egésznek vége. Dóri a fejét rázta.-Luke elment vele, azóta láttam utoljára és ki volt nagyon.
   - Meg keresem miután elenged minket Sam...- jelentette ki. Lehunytam a szemem, és figyelmeztetőn megráztam a fejem.
   - Inkább most ne. Majd megoldódik..- simítottam meg a vállát. Nyugtalanul lélegzett, nem egyenletesen.Szeme csillogott a visszatartott könnyektől. Megfogtam a kezét, Luisa is így tett Dóri másik oldalán. Mivel Sam befejezte mondandóját, így meghajoltunk. Láthatta rajtunk, hogy nem vagyunk olyan állapotban, hogy akármit is el tudnánk énekelni, így leküldött minket és megkérte a hangosítót, hogy tegyen be valami zenét. A tömeg morajlott, ők is arra számítottak, hogy éneklünk...bocsi (?)
 Dórit két oldalról támogatva rohantunk be az épületbe, kerestünk egy mosdót és kicsit megmostuk az arcát.
  - Átveszed?-böktem meg Luisiet.- Megnézem, hogy Mikey hogy van...- Luisa szó nélkül átvette az én munkám is. Összemosolyogtunk. Barátnők, szövetségesek, testvérek mosolya volt ez. Kiléptem a mosdóból, előszedtem a mobilom a zsebemből. Feloldottam. Luke teljes mértékben átrendezte a telefonom, de már megszoktam. Rányomtam a gyors hívóra. Kettőt csörrent majd beleszólt Luke mély hangja.
  - Mondd Drágaság!-jaj Istenem, hogy mindig meg tud lepni.
  - Merre vagytok?-kérdeztem mosolyogva.
  - Soph. Mikey szobájában...szerinted, hova vittem volna?- röhögött. Őőő...jogos.
  - Jó na!-vörösödtem el.- Nagyon zavarnék, ha felmennék?
  - Te sosem zavarsz! Várlak! Csók!- kinyomta a telefont. Imádom, hogy velem mindenki ezt csinálja. Léptem egyet, megbotlottam és elvágódtam a padlón. Feltápászkodtam és észleltem, hogy a cipőm sarka letört. Remek, pedig nem is ittam semmit. Lecsatoltam a lábamról és a kezemben lóbálva indultam meg Mikey szobája fele. Sietősen lépkedtem, ahogy általában. Meztelen talpam csattogott a csempén. Kellemesen hideg volt, a mai nap után kellett valami, hogy lehűtsön. Míg mentem dúdoltam, a falak visszaverték a dalt. Tetszett, így elkezdtem énekelni a szövegét a dalnak. Egyre hangosabban énekeltem, a visszhang kánonban énekelt velem. Nemrég ismertem meg ezt a számot, de annyira fülbemászó, hogy többnyire a szövege is ment.

She's talking to angels,
Counting the stars
Making the wish on a passing car
She's dancing whit strangers, 
She's falling apart
Waiting for Superman to pick her up
In his arms, yeah, in his arms, yeah
She's waiting for Superman...

Lehajtott fejjel baktattam, mire abbahagytam, kis szünettel egy mély hangot hallottam, felnéztem. Luke áltt ott előttem pár méterre.

...to lift her up and take her anywhere
Show her love and flying throught the air
Save her now before it too late tonight
Oh, at the speed of light

Dal közben lassan közeledtünk egymáshoz. Mosolyogtam és ő vissza rám. Mikor összeért a kezünk, egyszerre énekeltünk el a versszak utolsó sorát:
And she smiles.

Lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát és ö szorosan átölelt a derekamnál fogva. Óvatos puszit adtam a nyakára és orrommal megcsikiztem azt. Dörmögve nevetgélt, még szorosabban öleltem. Visszaereszkedtem, ő a tenyerét a nyakam oldalára, az állam vonalára helyezte és kicsit megemelte a fejem. Másik kezével változatlanul ölelt magához. Homlokát az enyémnek döntötte, majd kicsit oldalra döntötte a fejét. Szánk még éppen nem ért össze.
   - Szeretlek!- suttogta és nem várva meg válaszom megcsókolt. Kétségtelen, hogy ő szereti uralni a helyzetet. Nyelve lassú táncot járt az enyémmel. Puha ajaki lassan elhagyták a szám.
   - Én is szeretlek!- Egyből mosolyogtunk mindketten, lezárásképpen  egy nyomtam egy puszit a szájára. Megkereste a kezem és ujjait rákulcsolta az enyémekre, és lassan mentünk a nyitott ajtó felé, ami a folyosó legvégén volt a mi szobánk mellett. Nem beszéltünk, nem volt rá szükség. Minden érintésnek minden mozdulatnak, arckifejezésnek, gesztusnak, lélegzetvételnek....jelentése van és mi megértettük egymáséit. Beléptem az ajtón, Luke rögtön a nyomomban, Mikey hanyatt feküdt az ágyon egy párnával a fején, a párna alól egy vezeték futott ki és egy telefonba csatlakozott. Luke odalépett az ágyhoz és egy lendületes mozdulattal belecsapott a párna közepébe. A párna alatt fekvő ijedtében, összehúzta magát, felült volna, de azzal a lendülettel lefordult az ágyról. Igen nagy erőfeszítésbe telt, hogy nem vihogtam el magam. Tenyerembe temettem az arcom és lehajoltam, hátha visszább tudom fogni magam.
  - Mi bajod?- förmedt rá Lukera. Felegyenesedtem, és megpróbáltam a lehető legegyüttérzőbb arcot magamra erőltetni, de egy  vigyorig tudtam erőltetni magam.
  - Vendéged van Gordon!- kacsintott az épp feltápászkodó Mikeyra.
  - Szia..öhm...jobban vagy?- mentem közelebb és megöleltem, majd kicsit hátrább léptem.
  - Szerinted?-röhögte el magát keserűen.
  - Ugye tudod, hogy nem volt komoly és az alkohol hatására történt?-vontam fel a szemöldököm.
  - De megtörtént Sophia!-vágta le magát az ágyra.- Nem az a lényeg, hogy hogyan és miért, de megtörtént...és...ennyi. 
   - Megértem, hogy dühös vagy Mikey...de...- ültem le az ágyra mellé.
   - Az nem kifejezés!- emelte fel a hangját.
   - Oké akkor tisztázzuk, rám is haragszol?- emeltem meg a hangom én is.
   - Nem.- vágta rá.
   - Akkor ne kiabálj már velem, és hagyd már végig mondani amit akarok...- kértem.
   - Bocsi Soph én csak...
   - Tudom.-mosolyogva bólogattam és megsimítottam a vállát.-Mellesleg Dóri  említette, hogy majd beszélni szeretne veled, hogy tisztázza magát.
   - Nem akarom most.- mondta könnyektől csillogó szemmel
   - Tudom, ezért nem hoztam fel magammal. De mivel veletek utazunk kénytelen leszel vele találkozni. És beszélnetek is kell Mikey ezt nem kerülheted ki!- magyaráztam, közben Luke odaült mellém és átkarolta a derekam.
   - Jó de most nem, Calummal sem!- nevettem.
   - Őt még nehezebben kerülöd ki..- elmosolyodott és bólintott. Sóhajtott és hanyatt dőlt.
   - Nem akarok összeveszni, nem tenne jót az együttesnek sem, és ilyet amúgy sem tenne, de áhh...- kicsit feltérdeltem az ágyon, hogy lássam az arcát, hátamat Luke mellkasának döntöttem aki hátulról kulcsolta körém két karját, fejét az enyémnek támasztotta. Mikey felkönyökölt. -De nektek hogy ment ilyen egyszerűen? Olyan..-kereste a szavakat.-bosszantóan tökéletesek vagytok együtt.-most ezt vegyem bóknak. Összevontam a szemöldököm.
   - Ööö...kösz(?)- nevettem kínosan. Ő legyintett és visszafeküdt. Halk kopogás az ajtón és hármunk feje egyszerre fordult abba az irányba. Calum volt az. Az ajtónak támaszkodott, szégyellős enyhén vöröses és zöldes árnyalatokban játszó arccal.
    - Bejöhetek?- kérdezte óvatosan. Mikey felült, két tenyerét a térdei közé szorította.
    - Gyere..- mondta, nem volt barátságtalan. Jó pont. Calum kihúzta magát, látszott rajta, hogy rosszul van és nincs teljesen magánál. Lépett kettőt és összeesett a másik két fiú egyből felpattant és felemelték a földről.
     - Ne haragudj haver..- lihegte.- Nem direkt volt..- hogy lehet véletlen megcsókolni valakit? Ezen elmosolyodtam.- Dórival nem vagyunk együtt...nem szeretem, csak mint barátot!- magyarázott kétségbeesetten.
     - Jó semmi gond tesó, feküdj le.- fektették le Cal-t az ágyra, oldalra. Aki amúgy rögtön elaludt. Betakargatták, egy pár percig néztük ahogy alszik. Jó barátok módjára, csináltunk pár képet róla míg alszik, rengeteg közös képet, a lehető leglehetetlenebb fejekkel. Mikey bosszúból, bajuszt rajzolt neki meg szemüveget, mert azért mégis lesmárolta a leendő barátnőjét, ha lehet így mondani.
    - Köszi srácok!-vigyorgott Mike és csoportosan megölelt engem és Luke-t.- tényleg...
A buli lent még javában tartott, de én amúgy sem vagyok az a bulizós típus. Én tökéletesen éreztem magam így 4esben...(Cal is számít, ő tényleg csak alszik, de az utóbbi egy órában, hangsúlyos szerepe volt Michael Clifford barátunk felvidításában).  Jobb volt ez így.
Mivel a légi társaság holnap szeles idő miatt nem indít újabb gépet, így még egy napot maradunk itt L.A.-ben.  Luke megállt előttem, és megsimította az arcom.
    - Holnap estefelé, jövök érted. -beugrott, hogy randink lesz.
    - Luke...egy szobában lakunk, hogy jönnél értem?- vontam fel a szemöldököm.
    - Csak formalitásból mondtam-legyintett és nevetve átölelt.- Legyen mondjuk 7 óra. El tudsz készülni addig?-miért van az az általánosítás, a lányokkal szemben, hogy lassúak.
    - Volt már olyan, h több idő kellett nekem az elkészüléshez, mint neked?- durcás feje láttán elnevettem magam és egy puszit adtam az arcára.- Tényleg honnan ismerted a dalt?- Luke elmosolyodott és megvonta a vállát..
     - Naplód...- kacsintott kajánul. Nagyot néztem, nem is írtam ilyet!..

3 megjegyzés:

  1. Szia^^
    Még régebben találtam rá a blogodra, de akkor nem volt időm elolvasni. Viszont ma elolvastam az egészet!
    Kezdeném először azzal, hogy a legeleje nekem nem annyira tetszett, alap sztorinak tűnt! De nem vagyok olyan mint mások, ezért nem ítélkeztem előre, hanem tovább olvastam!
    Ahogy faltam a betűket, azon kaptam magam hogy már végeztem is mind a 12 résszel, sajnálatomra! Nagyon megtetszett a történet,- a néha előforduló helyesírási hibákat vagy hogy nem mindig fejezted be a mondatot, kihagytál belől 1-2 szót - leszámítva jó!
    Tegyél bele több csavart, meglepő fordulatokat és meglátod, elképesztő sztori lesz ebből ;)

    Sok sikert és további jó blogolást!
    Már csak egy kérdésem maradt: Mikor lesz új rész?? :D Nagyon várom a folytatást!
    .xx Keyla C.

    VálaszTörlés
  2. Még annyi lenne, hogy a modulsávot én átrendezném!
    Először is a szereplőket, talán egy kölön oldalra raknám és írnék róluk pár mondatot.
    Másodszor raknék egy chat-et, feliratkozók -, oldalmegjelenítés -modult, még egy rövid leírást, amit tudni kell a blogról.
    Ha neked ez nem menne és segítség kéne, rám számíthatsz! :)
    Itt elérhetsz: oneluckygirl26@gmail.com

    Ez csak tipp, nem muszáj elfogadnod, én csak felajánlottam, hogy szívesen modernizálnám a blogodat!

    VálaszTörlés
  3. köszi tényleg és...pls. rámírsz fb-n?? :$

    VálaszTörlés