14.rész Az álom!

Elnézést kérek, hogy kések, csak suliban mostanság minden tanár egyszerre akar dogát íratni és sok...tényleg nagyonnagyon sajnálom :( <3

Ja öhm. majdnem elfelejtettem, az oldal kinézetét Keyla Cooknak aka Annának köszönhetem. <3 nagyon hálás vagyok neked

Már vagy fél órája ment a film, de tulajdonképpen nem tudtam volna megmondani egy szereplőnek a nevét sem. Luke orrát a fülem mögé illesztette ajka épphogy érintette a bőröm, forró lélegzete csikizte a nyakam. Ilyen hatások mellett képtelen voltam másra figyelni, többször lehunytam a szemem, koncentráltam hogy "mostantól márpedig nézni fogom"...nem ment. Luke a combom alján végighúzta a kezét, lélegzetem és talán a szívem is kihagyott egy ütemet, majd őrült erővel vert, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Lebuktam.

  -Unalmas a film?-súgta a fülembe, hangján hallatszott, hogy visszatartja a nevetést.

  -Nem-ráztam a fejem.-de eltereled a figyelmem.-pirultam el.

  -Én nem is..-mondta viccesen védekezőn, ezt ő sem gondolta komolyan. Közben tovább cirógatta a lábam és a derekam, megpuszilta az arcom legszélén közvetlenül a fülem mellett. Pulzusommal már komoly gondok lehettek, még egy ilyen és szívrohamot kapok. Levegőért kaptam, ő megsimította az arcom. Tenyerét otthagyta majd elfordította, hogy hozzáférjen a számhoz. Mohón csókolt...mohóbban mint eddig bármikor. Mivel a nyakam elég kitekeredett állapotban  volt kissé helyeztem az ülésem és felé fordultam, amennyire csak tudtam. Ennek eredményeképp oldalt ültem neki, mire ő egy mozdulattal lecsukta a laptopot és döntött el engem hanyatt. Őő...ugye nem az lesz amire gondolok? Luke mellém feküdt, felső teste betakarta az enyémet, csípőjét az enyémnek nyomta. Nadrágjában számomra is egyértelmű, félre nem érthető dolgok uralkodtak. Bepánikoltam, én még sosem csináltam ilyesmit. Nem régóta vagyunk együtt, szeretem Luke-ot...de nekem még időre lenne szükségem ehhez. Kezem mellkasához raktam.

 - Luke...-suttogtam, mikor levegőhöz jutottam.-én....-nem tudtam, hogy fogalmazzam meg amit mondani szeretnék. Nem voltam még fiúval, de gondolom ezt magától is kitalálta. Pár centire elvette az arcát az enyémtől. Mosolygott és ujjával megsimogatta az arcom.-bocsánat..-mondtam óvatosan.

 -Semmi gond szerelmem, tudok várni..-kacsintott és száját az enyémre illesztette. Csókja továbbra is mohó volt, karjaival átölelt és magához szorított. -rád megéri..-suttogta. Vigyorogtam, nem tudtam abbahagyni. Annyira boldog ember, mint én nincs még egy a földön!!!! Luke a feje alá vette mindkét párnát, téve, hogy nekem nem lesz rá szükségem, én a sajátomat az ő mellkasára hajtottam. Ujjaimmal babráltam az inge gombjával. Ő ránk terítette a plédet, majd átölelt. Lehunytam a szemem, de  észleltem, hogy kilóg a lábam. Be húztam volna, de beakadt a lábamba, úgyhogy én teljes mértékben kikerültem a pléd alól. Kinyújtottam a kezemet a plédért, de ebben a fekvő helyzetben lehetetlen volt, hogy jól megoldjam úgyhogy Luke-ról húztam le a takarót.

 -Sophia!-mosolyát alig tudta elfojtani.-Hagyd már abba!-felröhögtem.

 -Véletlen volt na..-igazgattam meg a takarót rajta, de magamról megint lehúztam. Megelégelte bénázásom és megoldotta ő egyetlen mozdulattal. -Wow.

 -Wow bizony!-vigyorgott önelégülten.-olyan jó volt nézni ahogy szenvedsz.

 -Ha olyan jó volt nézni miért oldottad meg helyettem?-kötözködtem.

 -Általánosságban nem tettem volna,hagytam volna hadd teljesedjen ki a bénaságod, de most randink van, úriembernek kell legyek...-nevetett most már ő is velem.

 -ohhh na jó ezt megjegyzem...-mondtam megjátszva a sértődöttet.

 -Hogy béna vagy?-kérdezett vissza vigyorogva.

 -Nem...vagyis..öhm...igen, de nem..-összezavarodtam.

 -Olyan aranyos mikor így összezavarodsz.-mosolygott és adott a homlokomra egy puszit. Megszorítottam a kezét jelezve, hogy nagyon édes dolgot mondott és tetszett.

 -Attól, hogy most hízelegsz nincs elfelejtve, hogy lebénáztál.-nyújtottam ki a nyelvem, ő nagyon közel hajolt ajkaink csaknem összeértek.

 -Soph ez rád nézve ciki..-röhögte el magát és megcsókolt. Na kösz.  Karjaimat a nyaka köré fontam beletúrtam a hajába.

* * *

Úgy emlékeztem, hogy a tengerparton voltunk, mikor kinyitottam a szemem egy fehér plafonnal néztem farkasszemet. Fejem Luke  izmos karján pihent, ő meg egyenletesen szuszogott. Hogy kerültem ide?? A tegnapi randi csak álom volt??

 Felültem az ágyban, konstatáltam, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Kibújtam a takaró alól elsétáltam a fürdőig, közben felvettem a telefonom az éjjeli szekrényről.

4:07

Ilyen korán sem kelek soha magamtól...kivéve most. Belépve a fürdőbe levetettem a ruháimat, zoknimból hullott a homok. Újabb bizonyíték, hogy nem álmodtam a tegnapot. Beléptem a kabinba megnyitottam a vizet. Először hideg volt, felébredtem, majd fokozatosan váltott át melegre, majd forróra. Megmosakodtam a kedvenc tusfürdőmmel, a kókusz és mangó illata belengte a fürdőt. Lehunytam a szemem, visszagondoltam a tegnapra...Luke megvár...de meddig várakoztathatom? 

Pár óra és elutazunk New York-ba, és elkezdjük a válogatást a bandánkba. Mivel hármuk közül, csak Dóri játszik hangszeren és az is zongora.

*  *  *

*A felszállást pár percen belül megkezdjük a felszállást, kérjük csatolják be öveiket! Megértésüket köszönjük!*

Luke belefúrta az arcát a hajamba és morgott egyet halkan, az érzés kicsit csikis volt. Behúztam a nyakam és elvigyorodtam. Felé fordítottam az arcom és ő szájon csókolt. Nem volt hosszú csók, rövid volt, diszkrét és tökéletes, mint a fiú aki adta. Elmosolyodtam, lehetett akármennyi ember is  ezen a repülőn, számomra most csak ketten voltunk.

 -Szeretlek Soph!-suttogta homlokát az enyémnek támasztva.

 -Én is nagyon!-megpuszilta a fejem tetejét majd átkarolta a vállam.Lehunytam a szemem arcom a pulcsijába fúrtam mélyen beszívtam az illatát. Imádom ezt az érzést, magához vonz és leláncol. Nem akartam kifújni a levegőt, mert azzal az illatot is kifújom. Nem éreztem magam fáradtnak, de olyan érzésem volt mintha zuhannék, zuhannék le a semmibe, majd egy puha szivacson landolnék. Ellazultam. Lélegzetem lelassult.

Váratlanul egy utcán sétáltam. Teli volt ismeretlen emberrel..aztán megpillantottam egy fiút, aki bevonzotta a tekintetem, konkrétan nem tudtam másfele nézni. Nem értem, miért. Nem az esetem, még csak azt sem tudom ki ő.

Magas volt barna hajú és kék szemű. Nem volt kifejezetten helyes. Az arca kicsit érdekes...nem értem, hogy miért pont őt kellett néznem. A nyak izmaim megmerevedtek. Ő rám nézett és elindult felém.Miért jön felém? Ő tudja, hogy én ki vagyok. De ha ő ismer engem én miért nem őt? Már csak egy pár méter távolság volt köztünk, hátráltam egyet. Vagyis hátráltam volna, a lábaimat, se semmimet nem tudtam mozgatni. Miért nem? És ő miért nem áll meg? Egy méter...fél méter....nem jött gyorsan, kifejezetten lassan jött, ez az ami feszélyezett. Az ismeretlen megfogta a derekam. Miért? Segítségért ordítottam, féltem ettől az embertől. Ha csak úgy odamegy idegenekhez és megfogdossa őket, jelen esetben engem, ki tudja miféle szerzet lehet. Nem jött ki hang a torkomon.
Megemelte az állam. Luke nevét kiabáltam, meglepetésemre, a hangom éles volt és...egyáltalán, volt hangom.
Luke váratlanul ott termett, mint valami szuperhős. Az ingénél fogva elrángatta a srácot tőlem át az út másik oldalára...fellélegeztem, rámosolyogtam és intettem neki. Ő viszont nem nézett felém. Léptem volna egyet mire megint megdermedtem.....miért dermedek meg folyamatosan? Ez annyira nem fair.
 -Sophia!!!-Luke hangját hallottam, egész közelről, de ő nem lehetett mert háttal állt nekem a szemben lévő járdán.-Ébredj...-cirógató érzést éreztem az arcomon, már nem az utcán álltam. Luke ölelő karjai közt, voltam. Kinyitottam a szemem, pislogtam egy párat. Nem is tudom, hogy mikor  aludtam el. Egy élénk kék szempárral néztem farkasszemet. -Pár perc és leszállunk New york-ban.
 -Ő...-húha...alvás után a topon vagyok. Megpróbáltam összeszedni magam és kinyögni valami értelmeset, de sajnos tiszta kómás voltam. Luke szemmel láthatóan jól szórakozott rajtam.-Mi olyan vicces?-kérdeztem rá.
 -Aranyos vagy alvás után, kócos hajjal, morcos és teljesen értelmes képpel...-sorolta és magához húzott.-az, meg különösen tetszik, hogy ilyenkor nem vágsz vissza egyből.
 -Pff...várj még pár percet és nem okozok csalódást..-pusziltam meg a nyakát. A hangosbemondó arra kérte az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket, ennek a kérésnek mi eleget tettünk. Kihúztam magam, és körbe néztem. Mögöttünk Ashton és Luisa ült, mögöttük pedig....hoppá. Megböktem Luke-t, aki szintén arra fordította a fejét amerre az enyém volt.
  -Te még tudod követni ezeket?-kérdezte halkan, értetlen képpel bámulva Dórit és Mikey-t. Barátnőm fejét Michael vállán pihentetve aludt, kezük összekulcsolva hevert  Dóri ölében.
  -Teljesen lemaradtam...-mondtam hasonló arccal. Az a bizonyos beszélgetés a lányokkal már vészesen közeleg. Mert van mit megbeszélni.

*  *  *

18:30

A fiúk kifulladva jöttek le a színpadról. Egy pohár vízzel vártam Luke-t, aki egyből le is hajtotta azt. Hihetetlen jó volt a koncert. Vicces belegondolni, hogy a verseny előtt elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha egynél több 5sos koncertre eljutok. Most meg attól a naptól, Luke velem van és mindegyiken ott vagyok és tombolok, a közönséggel, Luisie-val és Dórival együtt.

  Fél óra és kezdődik a válogatás az ATM-be. Kell egy komplett zenekar, dobossal..gitárosokkal...meg ilyenek. Izgulok egy kicsit, nem tudom, hogy egyáltalán eljön-e valaki.

*  *  *

Kígyózó sor állt az ajtónk előtt. Döbbenten néztem végig a sok emberen és elvigyorodtam. Az első a sorban egy alacsony égővörös hajú lány volt. Nagyon szimpatikusnak tűnt. Kinyújtottam felé a karom, jelezve, hogy jöjjön be, kezdjük.

Hagytam, hogy előttem lépjen be, majd becsuktam magunk mögött az ajtót. A szobánkban volt berendezve egy dobszerkó,  nem sokkal mellette egy asztal olyan zsűri feelingben.

  -Hogy hívnak?-kérdeztem mosolyogva, látszott rajta, hogy ideges.
  -Ellie Harper.
  -És mit szeretnél bemutatni nekünk?-folytatta a faggatózást Luisa.
  - Basszus gitározok és énekelek.-Dóri felemelt egy gitárt a faltól és a kezébe adta.
  -Halljuk mit tudsz..-dőltem hátra.
Ellie egy All time low dalt dolgozott fel nekünk, nekem nagyon tetszett. Mosolyogva néztem a többiek felé és elismerően bólogattak. -Nos Ellie...üdvözlünk az At the moment-ben. -vigyorodtam el szélesen.
felálltunk a helyünkről, hogy köszöntsük, ő a nyakunkba ugrott.
 A meghallgatást innentől négyen folytattuk, mikor egy srác jött be lehajtott fejjel. Magas volt, és barna hajú.
 Felnézett, olyan ismerős volt. Az álom! Hogy álmodhattam róla, mikor nem is ismertem? Nem tetszik nekem ez a helyzet. A fiú közelebb jött és bemutatkozott. Danielnek hívják és dobol. Nem figyeltem, hogy jó-e vagy sem...az agyamat az kötötte le, hogy mégis mi jelentése lehet az álmomnak. Ha már azt megálmodtam, hogy ő vele találkozni fogok....mégis mi jön ezután???