2014. június 21., szombat

16.rész The betrayer

BOLDOG NYARAT!!!!!!!!!!!!! Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, de év vége plusz lovas tábor volt a héten meg jövőhéten is lesz..de igyekszem bepréselni a részeket a programba. ;) Biziosztás....no comment, nektek hogy sikerült?? Nekem maradjuk annyiban h jelentősen jobb mint a félévi. :P Na nem szaporítom a szót jó olvasást!!! Remélem tetszeni fog <3 Ja még annyit h ma kaptam facebook-on pár nagyon kedves visszajelzést, köszönöm! Imádlak titeket!!!!

Számhoz emeltem a mikrofont, és elénekeltem a dal első sorát amit éppen próbáltunk

She's the girl that no one ever knows...

-Áááálllj!!-kiáltott Sam mára már ezredszerre, unott és ideges fejjel fordultam felé amolyan "mi-van-már-megint" pillantással.-Sophie mégse te kezdd, hanem kezdjétek hárman! Clarissa? -intézkedett menedzserünk, oldalra pillantott Padrona Calfuccira aki bólintott. Tegnap óta tudom, hogy Clarissa a neve. Vicces, mert vagy 3 éve járok hozzá és eddig nem tudtam.
 -Jó..-vágtam rá olaszul. Mikor morcos vagyok jobban esik az anyanyelvemen mérgelődni. Ellie mint az utóbbi 3 órában előlről kezdte pengetni az akkordokat a We the kings szám elején, és most én Dóri és Luisa énekeltük az első sort, majd én folytattam. A refrénbe El is beszállt. Padrona Calfucci és Sam elismerően bólintott.
 -Oké lányok, fiúk! Mára mehettek!-mosolygott Sam. Hatalmasat sóhajtottam kinyújtózkodtam. Daniel felállt a dobok mögül és rám mosolygott, én is dobtam neki egy gyors mosolyt majd elfordultam Luisa fele. Nem szeretnék bukó lenni vele, de a tartás még bennem van. 
 -...Ashton randira hívott....-jött oda az említett barátnőm. Enyhén kétségbeesett fejet vágott.
 -Mi bajod?? Az tök jóó!!-öleltem meg.
 -Igen, de most mégis mit csináljak ma lesz a randim Adammel?? Meg Ash is mára hívott...-elvörösödött és szemébe könnyek gyűltek.
 -A kis kapós..-röhögtem fel.
-Soph!! Ne nevess ez nem vicces!-a végét már mosolyogva mondta, de azért rácsapott a kezemre. Ilyenkor azon gondolkozom, hogy azt élvezi, hogy szadizhat vagy én vagyok ilyen jó arc. Szerintem az első. 
 -Luisie, mit szeretnél?? Kivel szeretnél randizni?-vettem komolyra a szót.
 -Ashsel! De Adam hívott először..és ha visszamondom, megbántódik és hogy fogunk úgy együtt dolgozni ha haragszik rám?
-Na ezt nem tudom Luisa....-vontam össze a szemöldököm.
-Hali!-lépett hozzánk El.
-Szia Ellie!- mosolyogtam.
-Hello..-motyogta Luisa elgondolkodva.
-Pff utálom már ezt a dalt, pedig egész eddig tök szerettem...
-Én is..-fintorogtam.
-Minden oké Lulu??-nézett Luisie-ra El. Lulu?? Na újabb beceneve lett.
-Persze csak....mm mindegy..-legyintett.
-Két pasi hívta randira és most őrlődik.-magyaráztam. Luisie poker arccal meredt rám.
-Te tényleg ilyen pletykás vagy vagy csak én velem csinálod ezt??
-Mit akarsz El, hátha tud segíteni a problémádban...-Luisa gyorsan felvázolta neki a helyzetet, Ellie szomorúan rázta a fejét. Nem tudott segíteni. Ránéztem az órámra

14:00

-Luisie neked mikor kezdődik a randid??-kérdeztem.
- Melyik?-kérdezte ingerülten és a kezét tördelte, magamban nagyon jót mosolyogtam rajta.
-.....Az egyik....-válaszoltam tétovázva.
-Négykor.
-Ja jó mert kettő óra van..-nagyra nyílt a szeme és elrohant. Neki minimum egy óra kell csak a fürdéshez. Luke-kal versenyezhetne ilyen téren. Ellievel összemosolyogtunk és észleltük, hogy már csak ketten maradtunk Sam lakosztályában. El mondott egy jó sztorit amit Daniel mondott neki és ő jót kacagott rajta, de egy hangra lettem figyelmes.
 -Várj egy kicsit.-tartottam fel a mutató ujjam. 
Átrohantam a szobán , és a fülem a csukott ajtónak támasztottam ami Samantha szobájába vezetett. Szegény El tanácstalan arccal állt a zongora mellett, majd lassan elindult felém. A szobából Sam hangját hallottam és olaszul beszélgetett egy férfival mert folyamatosan 'uram'-nak szólította.
  -Ez olaszul beszél...nem is tudtam h beszél olaszul...-suttogta Ellie.
*-Igen uram, meg vannak az új tagok az At the moment-be...igen...egy hónapon belül.-Sam hangja nyugodt volt.*
 -Én meg azt nem tudtam, h vannak olaszok a menedzsmentben...az új tagokról beszél...
 -Te beszélsz olaszul?!-csillant fel a szeme.
 -El, Sophia Bertolucci vagyok...rakd össze.-kacsintottam, majd figyelmemet megint Samre irányítottam.
*-Milliókat kaszálhatunk, jövőhétre beszéltem meg vele a találkozót....Sophia? Igen jól van, miért kérdi?-nagyra nyitottam a szemem. Rólam érdeklődött az a bizonyos akivel beszél.*
 -Olasz vagy?-Ellie leragadt a témán, bólintottam.- Hogyhogy? A kiejtésed és kinézeted alapján brit vagy.
 -Félig vagyok olasz, a britekhez meg annyi közöm van, hogy nevelőapám brit.-hadartam.
 -Mit mondott Sam?-nézett rám kíváncsian.
 -Egy férfival beszél és rólam kérdezett..-vontam össze a szemöldököm.
 -Ki kérdezhetne rólad?? Tényleg ne haragudj, hogy megkérdem, de ha nevelőapád van akkor ...-óvatosan beszélt, vigyázott a szavakkal-Mi történt apukáddal?-együtt érző arcot vágott. Apa!!! Lesújtott a tény, biztos voltam benne, hogy Samantha apával beszél.
 -Mindjárt elmagyarázom!-újra odatapasztottam a fülem az ajtónak. * -...fél év sem kell és elbuknak minden pénzt, ne aggódjon Lloyd.-Lloyd Brunner!! Ez Lucio álneve, most már kezd minden világos lenni.*
 Igazam volt Sammel kapcsolatban. Az az első rossz megérzés bejött, Sam hazug. Szólnom kell a többieknek. De ki hinne nekem? Ellie itt van ugyan, de egy szót se ért olaszul és végül is azt mondok neki amit akarok úgyis elhiszi. Mi okom lenne hazudni akárkinek is? Karon fogtam El-t, mert menedzserünk éppen elköszönt az apámtól. Feltéptem az ajtót és kirángattam rajta a teljesen értetlen gitárosunkat.  Elengedtem az ajtó előtt hagytam, hogy magához térjen.
  -Gyerünk a szobánkba, ígérem elmagyarázok mindent.-biccentettem a lépcső fele, majd meglódultam és leszaladtam a lépcsőn. Ellie alacsony, de fürge. Nagyon szépen tartotta velem a tempót. Végigsiettünk a folyosón és berontottam a szobánkba. Ahol Luke egy rózsát helyezett el az ágyra. Majd gyors megemelte, megfordult és a háta mögé tette. Lehet, hogy rosszkor jöttem? 
 -Soooph! Sziaaaa!- állt ott hátra tett kézzel Luke, kissé vörös arccal.
 -Sziiaaa...-vontam össze a szemöldököm, majd elmosolyodtam.-Kimegyek egy kicsit, mindjárt jövök.-néztem félre Ellie-re visszatartott nevetéssel. Luke arca teljesen vörös volt és lehajtotta fejét.
 -Megyek veled.-kinyitottam az ajtót és halkan távoztunk. Szemem könnybe lábadt és folyamatosan vigyorogtam. Lehunytam a szemem és próbáltam megnyugodni...nem ment.-De cukiiii!!-suttogta és megölelt.
A folyosón voltak néhol fotelek, ahova ki lehetett ülni és a lakók élhettek társadalmi életet, téve, hogy a szobája az embernek a magán szférája és nem biztos, hogy mindenki be szeretne engedni másokat oda. Leültünk az egyik ilyenre, fejemet a falnak döntöttem és felnevettem. Ez a helyzet kicsit kínos mégis olyan aranyos volt.
 -Naaaa...szóval, most kicsit bevezetem neked a dolgot, mert a Sam dolognak van egy kis előzménye.-El füle mögé simította égővörös haját, fejét  öklére támasztva előre dőlt és figyelt.-Mikor ideérkezett nekem valamilyen okból nem volt szimpatikus,  nem tudtam megmagyarázni miért, majd később megbékéltem vele, mert haragban nem lehetünk örökké. Pár napja kiderült, hogy tud olaszul, most viszont biztosra veszem, hogy az apámmal beszélt. Róla azt kell tudni, hogy Lucio Bertoluccinak hívják egyéves koromban elhagyott engem és anyát.
 -Sajnálom..-mondta El.
 -Én már kevésbé..szóval, jelenleg Lloyd Brunner néven lemezkiadót vezet és csal el pénzt bandáktól. A 5seconds of summerrel is volt dolga, véletlen egybe esés során futottunk össze vele Milánóban. Luke-t próbálta rávenni egy szerződés aláírására, de egy képről felismertem, hogy ő az.-hadartam.
  -Jézusom Soph lassíts! Szóval Sam az apádnak dolgozik?-pattant fel El.
  -Nagyon úgy tűnik..
  -Szólnunk kell valakinek!-Ellie körbe körbe kezdett el járkálni. Közben csapódott az ajtó és Luke jelent meg előtte, szétnézett majd elindult felénk, felálltam és megöleltem.
 -Hiányoztál!-suttogta a fülembe.
 -Te is nekem!-adtam egy puszit közvetlen a szája fölé, mire megfogta az arcom és megcsókolt. Rövid volt, de benne volt minden amit Lukeban szeretek.
 -Mi lelte?-biccentett az idegesen járkáló Elliere.
 -Sam Luciónak dolgozik...-közöltem egyszerűen, tudom, hogy ő megérti az ügy jelentőségét.
 -MI?! Honnan veszed?-nyílt nagyra a szeme.
 -Hallottam ahogy olaszul beszélget egy férfival, uramnak szólította és rólam kérdezett, majd Sam közölte, hogy idézem, "fél éven belül, minden pénzt elbuknak, nyugodjon meg Lloyd"-a végét már kiabálva mondtam, de lépés hangokat hallottam a lépcső felől így gyors elhallgattam és a hang irányába néztem. Luisa és Ash bukkant fel a lépcső tetején kézen fogva, hoppla várt fordulat. Elvigyorodtam és Lukera néztem aki átkarolta a derekam és belepuszilt a hajamba. 
 -Sziasztok gerlék!-néztem cinkosan Lulura, tetszik ez a becenév. Lehajtotta a fejét és elvörösödött.
 -Ash, Luisa gáz van!!-kezdte El. Egyből összevonták a szemöldöküket.
 -Valamiről lemaradtam?-Kérdezte Luisie.
 -Sam és Lloyd összejátszanak. -Ashton bólintott odavonta magához a barátnőmet és szájára egy "nemsokára újra látlak" puszit adott, megölelte majd Ellie-hez lépett és elindultak a folyosón. -Velük megyek, sietek vissza hozzád!-megcsókolt, rám mosolygott közben ujjával végigsimított az arcomon. Visszamosolyogtam.
 -Várlak!-mondtam, majd elengedett és utánuk szaladt. Luisie értetlenül meredt rám.-Előbb te mesélsz...-vigyorogtam és levágódtam az egyik kényelmes fotelba.
 -Hahóó!-érkezett meg Dóri a fotelekhez.
 -Jókor jössz, Lulu mesél a randiról!-vigyorogtam, mire Dóri villám gyorsasággal ült le mellém.
 -Hallgatlak..-sürgetően nézett.
 -Várj...-kezdtem- végül Ashtonnal mentél randira?-Luisa lehajtotta a fejét és fülig elvörösödött.
 -Is.-motyogta.
 -Mi van???-hördült fel Dóri.
 -Hát úgy volt, hogy Adam elvitt egy étterembe, majd betoppant Ash és odaült hozzánk...mellém.-arca már égett szinte.- és elkezdtünk beszélgetni, tök jó fej volt mert Adamet is bevonta a beszélgetésbe. És az asztal alatt rákulcsolta a kezét az enyémre..-Luisa lefelé nézett a táskája pántját babrálta.-Aztán Adam elment..
 -Hogyhogy?-érdeklődtem.
 -Talán rájött, hogy fölös harmadik?!-vágta rá Dóri ironikusan.
 -Bocsmár..-vonogattam a vállam kissé sértődötten.
-Szóval!-mondta Luisa élesen jelezve, hogy nincs vége a sztorijának.-Ketten maradtunk és mikor befejeztük az evést, kivezetett az étterem teraszára, ahol rengeteg pad volt.-elgondolkozva mesélt, közben végig a táskáját nézte.-Leültünk az egyikre, odaadta az öltönyét és néztük a csillagokat. Megmutatta nekem az összes csillagképet...aztán...-arcát a tenyerébe temette.-megcsókolt!-halk nevető hangot adott ki, én és Dóri felvisítottunk. Kezemet a szám elé tettem és elnevettem magam. Vigyorogtam folyamatosan, már annyira 

 esedékes volt, hogy ők ketten összejöjjenek. És olyan aranyosak együtt. Luisa arca sugárzott a boldogságtól, virított felette is a rózsaszín felhőcske.
Felpattantam és szorosan megöleltem, Dóri is odajött és hárman ölelkeztünk.
 -Végre..-mondtam kissé élesen.
 -Fogd be, tudod, hogy sosem kezdeményezek.
 - Tudom-nyomtam egy puszit Luisa arcára.
-Oké gyerekek, akkor szögezzünk le valamit..vagy megtanítotok olaszul, vagy nem beszéltek olaszul mikor én is itt vagyok!-vágott Dóri sértődött arcot és karba tette a kezét.
-Megegyeztünk...-vágtam rá.-de kérdezhetek valamit? Olasz a nagynénéd....hogy a csudába nem tanultál meg olaszul?-kérdeztem rá.
 -Rosszban vannak anyával és mikor összevesztek anyukám eldöntötte, hogy többet nem szólal meg olaszul. Clarissa nénivel is skypen keresztül tartottuk a kapcsolatot, angolul. Most engedett ki először Milánóba 15 évem alatt, a verseny miatt.-magyarázta Dóri és vállat vont, jelezte, hogy itt a vége.
 -Min vesztek össze?-kérdeztük szinte egyszerre Luisieval.
-Na azt nem tudom, még születésem előtt történt és anya nem hajlandó mesélni róla.-húzta el a száját. Megzörrent a telefon a zsebemben, megnéztem Luke küldött egy sms-t.

"Soph! Sam elintézve, Adam keres nektek új menedzsert. 
Pulcsit is hozz, hideg van. Csókollak, Luke <3"

Értetlenül meredtem a telefonom képernyőjére, hova vigyek pulcsit? Mellesleg Samről teljesen megfeledkeztem.
 -Öhm... Csajok asszem mennem kell...-néztem fel mosolyogva. Összemosolyogtak.
 -Majd mesélj!-mondta Dóri. Elvigyorodtam, bólintottam és beszaladtam a szobánkba a pulcsiért, amit Milánóban kaptam Luketól. Végül megtarthattam. A rózsa ott pihent a párnámon, mellette egy kis fehér cetli.

Szerelmem! Tudom, hogy a meglepi már odavan, de a hotel ellőtt várlak! 
Szeretlek nagyon, 
Luke <3

Szívemhez szorítottam a kis cetlit és kiszaladtam az ajtón a pulcsival a kezemben út közben odaintettem a lányoknak akik még mindig a fotelekben ültek. A cél...Luke, lebegett a szemem előtt és, hogy pár másodperc múlva a karjai közt lehetek.























4 megjegyzés:

  1. Istenem Istenem isteneeeeem*--------* minél előbb hozd a kövit ,mert ezt így nem bírom kiiiii *--* *<3

    VálaszTörlés
  2. Aaaaaa nagyon nagyon jo lett! *.* Gyorsan hozzd a kovetkezot! :D Puszi: Martina :))

    VálaszTörlés