2014. május 13., kedd

13.rész Randi


Na lenne egy olyan dolog, hogy ezentúl minden szombaton és vasárnap lenne rész, úgy gyorsabb is lenne és kényelmesebb is. Elnézést, hogy késtem, George Shelley megölt időközben :$ <3

~Kedves naplóm!
április 12. L.A.

Visszaolvastam az első bejegyzésemtől kezdve a naplóm. Arra jutottam, hogy az ember kétségtelenül változik. Nem sokkal több mint egy hónapja írtam, de már mintha ezer éve történt volna. Akkor egy lány voltam, rengeteg álommal. Most egy lány vagyok aki megéli az álmait. A sorsom egy pillanat alatt...egy véletlen alatt változott meg. De ennek így kellett lennie. Így volt megírva abban a bizonyos nagy könyvben, mert amúgy mi késztette volna a fiúkat, hogy dalversenyt rendezzenek? Vagy, hogy pont Milánóban? Kezdek hinni... Hogy miben? A sorsban. A sorsban, hogy tényleg létezik, az a bizonyos 'egymásnak vagyunk teremtve' dolog. Mert nekem és Luke-nak találkoznunk kellet. Valahogy..... de ha nem tudnék énekelni? És nem mentem volna a dalversenyre? Mi lett volna, és hogyan lett volna? Érdekes dolog az élet és nagyon furcsa. A legfurcsább.
Az apámról a repülőtéren hallottam utoljára, anyáék sem tudnak róla semmit. De nem zavar, végre nyugodtan élhetek. Boldog vagyok! Van egy pasim...nem is egy pasi. Luke A pasi. Aki mellett biztonságban érzem magam, jól érzem magam, önmagam vagyok! És ami a legjobb este randink lesz! Wááá...Itt Los Angelesben még nem nagyon voltunk sehol, a fiúk koncerthelyeit kivéve természetesen. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki! :) ~ lenéztem az ágyon mellettem békésen szunyókáló Luke-ra, békésen szuszogott arckifejezése tiszta volt és nyugodt. Elmosolyodtam. Vajon mit álmodhat éppen?
~Az ég kékes rózsaszínben játszott, az ablakunkból látni lehetett a hatalmas pálmafákat. Lombjukat a szél finoman ingatta, ennyit a los angelesi időjárásról. Bár nem bánom, hogy maradunk még egy napot. A fiúknak szüksége van a pihenésre, mi meg tovább gondolkodunk a banda néven, és az új énektanár kemény énekóráival ütjük el a napunk nagy részét.
 Rengeteget gondolkoztam, hogy mi is legyen a nevünk. Luke nagy kedvesen felajánlotta a Bromance nevet, ha már ők maradtak 5 seconds of summer nekünk adják....nem rendes tőle? A gond csak annyi, hogy lányok vagyunk és legjobb esetben is Sisteromance lehetnénk....hűha, ez nem is olyan vészes. Eddig az L.S.D. volt a legjobb ötletem, de kicsit félre érthető lenne, téve, hogy nem vagyunk drogosok. Olyan kell ami jellemez engem, Dórit és Luisát. De nagyon különbözőek vagyunk, pont ezért is jövünk ki ilyen jól. Az biztos, hogy mindannyian a jelennek élünk. ~ járni kezdett az agyam, jelen...most....pillanat.~At the moment.~ összecsuktam a naplóm, leraktam a naplóm az ágy mellé a földre. Visszafeküdtem, magamra húztam a takarót. Lehunytam a szemem. Kar fonódott a derekamra, a bőröm bizsergett a levegőm kicsit megakadt, szívem kissé gyorsabban vert. Luke magához húzott, mint egy alvókát, arcát a nyakamba fúrta hátulról. Csikis volt mégis nagyon jó. Halkan morgott egy rövidet, és keze végig simított a csípőm és a combom vonalán, majd vissza. Kirázott a hideg. Ujjai tovább vándoroltak, a derekamon fel majd le majd végig a hasam alján. A levegővétellel már komoly gondjaim voltak, mire halkan és mélyen felnevetett. Tenyerét az arcomra tette s oldalra fordította az arcom, fölémhajolt és hosszan megcsókolt. Ajkai mohón falták az enyémeket. Majd kicsit lassított,  belemosolygott a csókunkba és egy pár centire felemelte az arcát. Hajamat hátrasimította, ujja hegyével cirógatta az arcom. Arca ragyogott a boldogságtól.
  - Olyan gyönyörű vagy!-mondta kissé álmodozva, nem ellenkeztem, nem akaram megzavarni. Én a magam részéről nem tartom magam szépnek, semmi különleges nincs rajtam.  Nem értem, hogy mit lát rajtam, vannak nálam sokkal szebbek is.
 Megöleltem, közben a folyosón Luisa nevetését és lábdübögést hallottam közeledni.  Majd egy durranással nyílt az ajtó és az összes barátunk egyszerre esett be rajta.
 - Nemár, hogy nem keltetek fel még!-ugrott rá az ágyra Cal.
 - Tudod Calum, valaki ismeri a szabadnap fogalmát és él is vele.-morgott Luke.
 - Ami sajnos Sophiának nincsen.-mondta  Luisa határozottan.-Soph öt perced van elkészülni és aztán ének óra.-basszus. Luke magához szorított.
 - Nem engedlek el…-suttogta.
 - Muszáj lesz.- simítottam végig a hátán, nyakára óvatos puszit adtam majd megcsókolt és utamra engedett. Felültem és egy gyors mozdulattal felkaptam a kikészített ruhámat és berongyoltam a fürdőbe, magamra kaptam egy szürke felsőt, egy fekete rövidnadrágot, mindehhez a kedvenc karkötőmet majd kiléptem a fürdőből.


 Hajamat egy laza kontyba fogtam a fejem tetején. A fiúk Luke-t piszkálták, aki a takaró alá bújva ’durcázott’ elmondásuk szerint. Leültem az ágyra magamra rángattam a megszokott fehér torna cipőmet. Mielőtt felálltam volna, végigsimítottam  a barátom paplan alól kilógó karján.
  Kiléptünk az ajtón, s rögtön felvetettem az ötletem.
  - Gondolkoztam a bandánk nevén..-keztdtem.
  - Érdekesnek hangzik eddig..megosztod velünk mire jutottál Soph?-ölelt meg Dóri hátulról.
  - At the moment….-néztem rá Luisára.-mert ugye mindannyian most a pillanatnak élünk.-fejeztem be a magyarázást és vártam a reakciókat.
  - Nekem tetszik.-mondta a továbbra is a hátamon csimpaszkodó Dóri. Hallatszott a hangján, hogy mosolyog. Luisa is bólintott, arcán egyre láthatóbb volt a kitörő boldogság.
  - Imádoom!-ugrott ő is a nyakamba. Jaj…két ember már nekem is sok volt, eredményképpen a lábam megcsuklott és elestem, a két barátnőm meg rám. Még az ajtónk előtt voltunk, s hangos durranással estem neki. Kezem nekicsapódott, az ajtófélfának és lezsibbadt. Egyből elnevettem magam és karomat simogattam fájdalmamban. Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó és Ash bámult ránk felülről. Úgy nézett ki mint aki nem hiszi el amit lát.
  - Mi a..? -ennyit tudott kinyögni, aztán elkapta a röhögőgörcs. Feltápászkodtunk, közben Mikey, Cal és Luke sem maradhattak le semmiről úgyhogy pár másodperc múlva megjelentek a görnyedező dobos mögött.
  - Mi baja van? - kérdezte Luke összevont szemöldökkel.
  - Olyat  látott, amit nem nagyon fog többet az életben.- mosolygott Luisie édesen.-Na de megyünk mostmár tényleg.- fogott minket kézen és elindult a folyosón. Ő és az irányítás mániája de ezért is szeretjük.
 - Sam azt mondta, hogy meglepetése van számunkra!- mondta Dóri izgatottan, miközben már csak egy lépcső választott el minket a megbeszélt helytől.
 - Mi?- kérdeztem rá.
 - Nem tudom, ha tudnám, nem azt mondtam volna, hogy meglepetés.- röhögött én meg kinyújtottam rá a nyelvem.
 - Tényleg, Mikeyvel hogy álltok?- hoztam fel A témát, amire most mindenki kíváncsi.
 - Tegnap óta? Nem tudtam vele kettesben maradni…- sütötte le az arcát.- De azért próbálkozom.- mosolyodott el kissé szomorkásan.
 - Meg fog oldódni…- kacsintottam. Hallottam, hogy Clifford uraság, miként beszélt róla, és ha Calumnak megbocsájtotta, nem gondolom, hogy Dórira is haragudni fog a végsőkig.
 - Legyen igazad…- elgondolkodtam, hogy mi lenne ha elmondanám neki, mit mondott a kocsiban Mikey, de úgy döntöttem meghagyom neki a lehetőséget.
Bekopogtam az ajtón, ahova jönnünk kellett és várt minket az énektanár. Leagyobb meglepetésemre Padrona Calfucci nyitott ajtót. Dóri Luisa és én sikítva ugrottunk a nyakába. Szegény. J
 Mikor megszabadult tőlünk, leült az ágyra s mi körbe ültük.
  - Először is gratulálni szeretnék nektek az együtteshez.-nézett fel Sam-re is közben. – gondolom kitaláltátok, hogy én leszek..vagyis inkább maradok az ének tanárotok. Adam volt olyan kedves, hogy mesélt Samanthának rólam, ő meg felhívott, hogy tartsak veletek és legyek továbbra is az ének tanárotok.- összecsapta két kezét.- Na de bevezetőnek ennyi elég is.- felpattant és odalépett egy szétszerelhető, hordozható zongorához. Lenyomott rajta egy hangot, majd hátra fordult hozzánk. Kezével mutatta, hogy szeretné ha felállnánk. Elkezdtük a beéneklést, aztán elénekeltünk pár dalt, amit még régebben tanultunk. Ezután kemény 5 óra hossza éneklés, javítgatás, tökéletesítgetés következett, kisebb nagyobb szünetekkel. Közöltük Sammel a bandánk nevét, kétség sem fért hozzá, hogy imádta. Megkedveltem. Továbbá, még a héten megtartjuk a válogatást a zenekarunknak.

*  *  *

Lassan szedtük a fokokat, a lábaim mintha ólomból lennének. Ránéztem az órámra. 

17:30

Luke mennyire gondolta estefelének az estefelét? Felérve elkanyarodtam a szobánk felé, 
vettem az irányt. Szőke hercegem egy szál rózsával várt az ajtó mögött. Lefagytam, nem számítottam, ilyen fogadtatásra. Számhoz kaptam a kezem és lassan elindultam felé, majd gyorsabban, hogy minél rövidebb idő alatt szűnjön meg a távolság köztünk. Mikor odaértem felém nyújtotta a virágot, óvatosan elvettem majd megöleltem és megcsókoltam egyszerre. Szívem nagyon hevesen dobogott, egy pár könnycsepp is legördült az arcomon.  Egy pillanatra vettem el a szájáról az enyém.-köszönöm.-mosolyogtam és csókoltam tovább. Ő erősen magához szorította derekam, ujjával körözött a csípőmön, majd egy váratlan mozdulattal megemelt. Lábammal átfogtam a testét kezeimmel meg a vállába kapaszkodtam. Lépett egyet előre, majd a lépést sok másik követte. Fél kézzel, óvatosan, hogy ne ejtsen le kinyitotta az ajtót kilépett rajta majd lábával vissza csukta.
 - Hova viszel?- kérdeztem tőle széles vigyorral. Ő letett maga elé és csibészes mosollyal előhúzott egy kendőt.
 - Fordulj meg kérlek...- mondta.
 - Szórakozol??- vontam fel a szemöldököm és röhögtem fel.
 - Úgy nézek én ki?- kérdezett vissza. Hát nem nézett ki úgy. Fejemet vigyorogva rázva tettem eleget kérésének és megfordultam. Lehunytam a szemem s ő a ráillesztette a kendőt és óvatosan, vigyázva, hogy ne kösse oda a hajam megcsomózta. Tehetetlenül álltam, téve, hogy elvette egyik létfontosságú érzékem.- Jó akkor indulhatunk.- fogta meg a kezem.
 - Meg sem kérdezed, hogy látok e?- háborodtam fel játékosan.
 - Szükségtelen, ha látnál, akkor azt már tudnám.- hangjában nevetés bujkált. Jézusom mit művelt ez? Lassan vezetett, egyik keze a derekamon, másikkal a kezem fogta és én szorítottam.- Vigyázz lépcső!- szólt, mire megbotlottam ő meg elkapott mielőtt leesnék...csakugyan lépcső volt. Halkan kuncogott.
  - Nem vicces, hogy megvakítasz és ha bénázok még ki is röhögsz...visszafordulok!- fenyegettem nevetve.
  - Sajnálom Soph de nem vagy olyan helyzetben jelenleg, hogy visszafordulhass.- hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
  - Mi akadályozna meg?
  - Egy mert be van kötve a szemed, kettő meg mert foglak...esélyed sem lenne lelépni a randinkról.- elengedte a kezem, kétségbe esetten kapálóztam, mert az volt a mankóm.A másik keze továbbra is a derekamon maradt, majd egy pillanat múlva az egyensúlyom megdőlt éreztem hogy esek, de sosem érek földet. Ellenkezőleg felfelé emelkedek.- Így már végképp nem tudsz elmenni..- suttogta a fülembe. Ajkai éppen csak hozzáértek a fülem mögötti részhez, de már kirázott a hideg. Megindult velem, kicsivel gyorsabban haladt, mint mikor a saját lábamon vezetett. Hamarosan, megéreztem bőrömön a lágy esti szellőt, a levegő melegebb volt kint, mint az épületben Luke lerakott a földre megint.
  - Levehetem?- nyúltam volna a kendőhöz, ő meg elkapta a kezem.
  - Még nem.- mondta sietve és maga után húzott. Tájékozódási képesség híján csak mentem amerre vezetett. Egyszer csak a szilárd talajt puha dolog vette át, kis híján elestem. Mentünk még egy kisebb távot a homokon, majd megállt. Én is megálltam, elengedte a kezem.
  - Nos megérkeztünk..- mögém lépett és elkezdett a kendővel babrálni, mire egyszerre leesett a szememről. Pislogtam párat, mert szemem már egészen hozzászokott a sötéthez. A tengerparton álltunk, közvetlen a lábunk előtt egy hatalmas pokróc, körülötte égősor. A pokrócon, egy méretes piknik kosár, mellette egy vödör tele jéggel amibe művészi pontossággal egy üveg pezsgő volt állítva. A pléd másik sarkán egy laptop volt, és a laptop előtt egy másik pléd, összehajtva két párna társaságában. Az egész, rózsaszirommal volt hintve.Hihetetlen, vajon mennyit dolgozhatott ezen. Luke elkezdte levenni a cipőjét, ugyanígy tettem. 
  - Ez gyönyörű!- mosolyogtam, nem is tudtam volna más arckifejezést ölteni. Olyan boldog voltam.
  - Meghiszem azt, 3 órán keresztül keresztül kutattam a megfelelő helyet míg megtaláltam ezt..- elnevettem magam és megöleltem, arcom belefúrtam a vállába.
  - Köszönöm.- mondtam halkan, ő megsimogatta a hajam, megemeltem a fejem s ő adott a számra egy puszit.
  - Soph...- suttogta, arca fél centire volt az enyémtől.
  - Igen?- kérdeztem reménykedve. Most kéri meg a kezem? Elkezdett járni az agyam, többféle elképzelésem lett, hogy mit akarhat mondani, de mindenképpen valami romantikus és édes dolgot.
  - Éhes vagyok..- na állj.A mosoly az arcomra fagyott, hát..édesnek édes volt ahogy mondta, de nem volt valami romantikus. Luke az arcom láttán elnevette magát és leült a plédre. Leültem én is, de továbbra is sokkos állapotban, majd úgy látszik "beloadingolt" a dolog mert kitört belőlem a nevetőgörcs.
 - Ááá...de kis bolond vagy, iisteneem...- nevettem a fejem fogva, Luke már könyékig a kosárban járt és sorban emelte ki a jobbnál jobb kajákat. Volt köztük almás pite, tortellini, lasange, csokis keksz....a legjobbat utoljára hagyta, egy hatalmas pizza. Mikor abba tudtam hagyni a nevetést tátott szájjal kérdeztem.-azt vágom, hogy éhes vagy na de ugye ezt nem mind most tervezed megenni?
 - Nem, ezt te meg én tervezzük megenni.- mosolygott és felém nyújtott egy szelet pizzát egy tányéron. Elvettem.
 - Ebből a kajából, fél Olaszország jól lakna.- nevettem. Luke megvakarta a fejét, majd ezt mondta.
 - Hát ha nagyon kicsiket harapnak..- összevigyorogtunk és "koccintottunk" a pizzával. Igen...a pizzával. Furik vagyunk na. Jóízűen beleharaptam, nem tudom, honnan szerzett igazi olasz pizzát, de ez az volt. Nem csak egy pizzának csúfolt utánzat. Betoltuk a pizzát így közösen, és mondhatjuk, hogy elértem azt a pontot, amikor nem vagyok éhes de nem is vagyok tele. Ritka jó érzés. Luke magunk elé vette a tortellinit.
 - Ilyet még sosem ettem!- méregette bizalmatlanul a tészta párnácskákat.
 - Akkor itt az ideje!- rászúrtam a villámra egyet és bekaptam, jelezve, hogy semmi mérgező nincs rajta. Az étel langyos volt, pontosan úgy, ahogy szeretem. Honnan tudta vajon? Vettem egy újabb darabot és felé nyújtottam, ő is rászúrt egy tortellinit a saját villájára és felém nyújtotta. Ezt a jelenetet már láttam egy reklámban.
 - Háromra..(?)-kérdezte óvatosan, kissé bizalmatlanul.
 - Egy..- kezdtem.
 - Kettő..- hunyta le a szemét.
 - Három..- egyszerre ettük le egymás villájáról a tésztát.
 - Ez tök finom!-ragyogott fel a szeme és habzsolni kezdte a tálból. Mosolyogva figyeltem, hogy mit csinál.
 - Luke..- felnézett, a szája tele volt tortellinivel, a tál meg fél perc alatt lett üres. Wow.- a laptoppal mit fogunk csinálni?- böktem a gép felé.
 - Áh...gondoltam, lehozom COD-ozok is egy kicsit..-kinyújtottam a nyelvem.- Na jó, filmet fogunk nézni!- felcsillant a szemem.
 - Mit?- kérdeztem.
 - Felhőatlaszt.- rakta közénk a desszertet. Imádom az almás pitét, de most már tele vagyok, pedig a kaja javát ő ette meg, csodálkozom, hogy még bírja. 
 - Aaa...azt meg akarom már nézni egy ideje, csak nem jutott rá időm.- húztam el a szám.- Nem lehetne a film után? Ha egy kicsivel többet eszek akkor visszanézzük a vacsit.
 - Tudom.- kacsintott és félre rakta.- de hogyne.
 - Honnan?- vontam fel a szemöldököm.
 - Naplódból- vigyorgott és átmászott a pléden a laptophoz.
 - Luke én nem is írtam le ilyesmit...- ráztam a feje értetlenkedve, mire ő még szélesebbre húzta a száját.
 -Na jó Luisa segített kicsit a filmválasztásban, a kaját meg nem volt nehéz összeválogatni. - hajolt oda hozzám, és adott egy puszit az arcomra. Bőröm bizsergett ajka nyomán. A film indításra készen állt, odamásztam az ölébe míg ő törökülésben ült. Hátára terítette a plédet, ami akkora volt hogy kettőnket bőven beborított. Hátamat a mellkasának vetettem, a pléd alatt át karolt, és magához szorított. Fejét az enyémnek döntötte.Lehunytam a szemem, ebben a helyzetben tudnék maradni életem végéig. Elkezdődött a film...Luke adott egy puszit a fülem tövébe. Megremegtem egész testemben, van egy olyan érzésem, hogy nem sok mindenre fogok emlékezni a Felhőatlaszból...

5 megjegyzés:

  1. Áh! Istenem de jól írsz! :*:*:* de valahogy érzem, nem lesz minden ilyen tökéletes... De ha lehetne egy kérésem, lehetne, hogy Luka és Soph a végén örökre együtt maradjanak? Elég szomorú végű blogot olvastam már... Puszi :3

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jól írsz. Nagyon tetszik. Már várom a kövit.

    Puszi: Saci

    VálaszTörlés
  3. köszönöm, igyekszem, sajnálom h ennyit kések :/ <3

    VálaszTörlés