17.rész Love is in the air

Rendhagyó rész lesz remélem ez is tetszeni fog :* :3

puszillak titeket

xxSxx

Egyre szedtem a lépcsőfokokat, végig szaladtam a tágas hotel auláján. A főbejárathoz érve lassítottam, óvatosan kinyitottam. Szememmel Lukeot kerestem, amint kiléptem az ajtón. Léptem kettőt és a derekamra egy kéz fonódott. Ismeretlen kéz. Megpördültem a tengelyem körül egy magas barna hajú kék szemű fiúval találtam magam szembe. 

 -Daniel te mégis mi a csudát művelsz?-kezét durván lelöktem a derekamról és hátráltam.

 -Csak erre jártam és gondoltam egy ilyen szép lány ne álljon idekint egyedül.-mosolygott.

 -Rendes tőled, de várok valakit...nem vagyok egyedül.-mondtam feszélyezve.

 -Ó igen? És mondd csak Sophia áll itt rajtunk kívül még valaki?-jött egy lépéssel közelebb, olyan érzésem volt mint az álmomban.

 -Mint mondtam várom Lukeot...-a lépcsőt szegélyező korlátnak préselődtem, nem tudtam tovább mozogni. Daniel egyre csak közeledett.

  -És most hol van a te Lukeod?- Már csak fél méter választott el minket, torkom szakadtából sikítottam. Kicsusszantam volna oldalt de megakadályozott. Vergődtem, csapkodtam, de egyre hasztalanabb volt. Nyílt az ajtó és egy szőke hajcsomót pillantottam meg zaklatóm válla felett. Hangosabban sikítottam és Luke nevét kiáltottam. Lehunytam a szemem és karjaimat az arcom elé raktam, védtem magam amennyire csak lehetséges. Éreztem, hogy tiszta a levegő, óvatosan elvettem az arcom elől a kezem és kinyitottam a szemem. A kép ami a szemem elém tárult riasztó volt.  Daniel a lépcső alján tápászkodik fel orrából lassan csordogál le egy piros vércsík, Luke lassan szedi lefelé a fokokat. Az utolsó pár lépcsőt átugrotta közvetlen a földön lévő fiú mellé érkezett. Hátul, a nyaka mögött megfogta a ruháját és talpra állította. Arcát közel vitte Danieléhez és ingerült arccal mégis nyugodtan beszélt hozzá, nem hallottam mit. Felegyenesedett és ellökte magától az ijedt dobost, aki kellő távolságot tartva tőlem beszáguldott a hotelba. Luke leporolta magát, majd felsétált hozzám. Én sokkolódva néztem a jelenetet. 

  -Ne haragudj, hogy késtem..-ölelt meg. Dereka köré fontam a karjaimat arcomat a mellkasába fúrtam. A kezdeti ijedtség feloldódott és könnyek indultak meg a szememből. Luke megsimította a hajam szorosabban ölelt át és megpuszilta a fejem búbját.-Soph...nyugodj meg, minden rendben van.-suttogta. Felnéztem, homlokát az enyémnek döntötte. Lassan elfordította a fejét, szemét lehunyta és arcát az enyémhez közelítette. Tenyeremmel megfogtam az arcát és igyekeztem megszüntetni minden távolságot ajkaink közt. Beletúrt a hajamba, másik kezével a pólóm alatt a derekam simogatta és magához szorított. 

  -Szeretlek!-suttogta mikor arcunk pár centire eltávolodott.

  -Én is szeretlek!-mosolyodtam el.

  -Öhm....attól tartok új dobost kell keresnetek..-húzta el a száját, felnevettem.

  -Nem mondod...nagy nehezen találtunk egyet, és azt is elüldözöd.-megpusziltam az arcát.

  -Rád mászott!-védekezett.-Nem nagyon szeretem, ha más pasi ráhajt a barátnőmre..-mondta durcásan, elmosolyodtam. Körmömmel végigszántottam a hajában a füle felett odahajoltam és adtam az arcára egy puszit. Kézen fogott lebaktattunk a lépcsőn és spontán elfordultunk balra. Addig mentünk míg találtunk egy padot. Közben egyszer természetesen megálltunk fényképezkedni meg autogramot adni. Már én nem adtam autogramot, csak Luke. Viszont a képeken azt szerették volna ha én is szerepelek, mert igen nem volt nehéz kitalálni az összefüggést, ha Luke egy lánnyal sétál kézen fogva nagy valószínűséggel együtt vannak. Nagyon aranyosak voltak és sok boldogságot kívántak nekem és Lukenak. Remélem a többi 5sosfam tag is hasonló megértéssel fogadja a hírt, ami szerintem nem várat már sokáig magára.

 Leültünk a padra, Luke az ölébe vett és adott a számra egy puszit.

   -Hoztam neked egy meglepetést!-kacsintott Luke.

  - Mit?-csillant fel a szemem. Ő kivett a dzsekije zsebéből egy vékony fekete dobozkát rajta piros masnival és átnyújtotta nekem. Kezembe fogtam a vékony dobozkát, mintha törékeny hímes tojást fognék.-Nagyon édes vagy. Nem kellett volna.-pusziltam meg a tökéletes ajkait.

 -De kellett volna...-ölelte át a  derekam, fejét a vállamnak támasztotta.

 -Milyen nap van, hogy ajándékot kapok?-kérdeztem értetlenkedve.

 -Április 13-ika...-vigyorodott el.-egy újabb nap, hogy boldoggá teszel és, hogy én lehetek melletted a világ legboldogabb embere!-ez annyira aranyos és megható volt, hogy bekönnyeztem. Megöleltem a nyakát és nagyon sok puszit adtam az arcára. Elengedtem és leemeltem a dobozka tetejét. A bársonypárnán egy ezüst láncon függő kicsi szív alakú medál pihent. A szívet virág motívumokkal díszítették. 

 -Luke, ez gyönyörű!-kiáltottam fel boldogan.-köszönöm szépen!-odahajoltam hozzá.

 -Nem kell megköszönnöd..-suttogta mielőtt ajkaink össze értek volna.

*  *  *

~Ellie szemszöge~

Kinéztem az ablakon, New York fényei sosem hunynak ki, nappal sem. Este meg megerősödnek, és ellepik az éjszakát mindenféle alakok. Félelmetes belegondolni, hogy egy voltam közülük. Sosem csaltam, sosem hazudtam, de az élet nehéz sorsot szánt nekem. Szüleim kicsi koromban szétmentek, anyukámat talán születésemkor láttam utoljára, apukám pár éve hunyt el. Rákos volt. Egyedül maradtam egy kis garzonban, én és a kutyám Mia. 13 voltam, iskolás, éltanuló. Az életem kissé romba dőlt apa elhunytával, pénz nélkül maradtam, mert a kártérítés apu halálára igen csekély összegnek bizonyult. Egy kis közember életét nem sokra becsülik mostanság. Találnom kellett munkát, téve, hogy a családom többi tagja nem akart tudomást venni rólam. Az árvaház meg teljes mértékben kizárt volt, nem akartam összezáratni magam egy csomó agresszív kölyökkel. De mégis ki alkalmazna egy 13 éves kislányt? Nemsokkal később egy kávézóban megsajnáltak...vagy milyen kifejezést is kéne használnom, szóval felszolgálói állást kaptam, szigorúan iskola és tanulás után. Egyfajta szövetség alakult ki a tulaj és köztem. Ő fizette az ellátásom és nem dugott árvaházba, én cserébe keményen dolgoztam és kitűnő átlaggal végeztem minden évben. 14. születés napomra kaptam egy gitárt és jótevőim, Mr. és Mrs. Harris beírattak gitár órára. Ez lett az életem és úgy remélem, hogy az At the moment-tel új életet kezdhetek. Gondolatmenetemet halk kopogás szakította félbe. Letettem az ölemből a gitárom, kelletlen mozdulatokkal feltápászkodtam és elfordítottam a kulcsot a zárban. Calum állt az ajtóban aranyos félmosoly játszott ajkán.

  -Bejöhetek?-elmosolyodtam.

  -Persze gyere csak.-léptem el az ajtóból. Cal besétált, szobám mondhatni homályos volt. Minden fényt a város éjszaka kivilágításai adták.

  -Szeretsz sötétben, egyedül ücsörögni?-huppant le az ágyamra, majd kényelmesen elhelyezkedett félig fekvő állapotba.

  -Környezet tudatos vagyok, éppen elegendő fényt adnak azok.-mutattam ki az ablakon.-És nem vagyok egyedül, most itt vagy te.-vigyorodtam el és mellé ültem.

  -Akkor én vagyok a megmentőd.-nevette el magát, ölébe emelte a gitárt. A mozdulat közben karja egy pillanatra hozzáért az enyémhez, egész testemben libabőrös lettem, majd meleg érzés fogott el. Jól éreztem magam.

  -Mondhatjuk úgy is.-nevettem vele. Egy ideig engem figyelt, pillantásunk összefonódott, majd ösztönös mozdulattal fülem mögé simítottam és lesütöttem a szemem.

  -Hallottalak játszani...nagyon jó vagy...-mosolyodott el.- Mióta játszol?

  -Köszi, másfél évig tanultam akusztikus gitáron és körülbelül fél éve basszusozom.

  -Azta!-kiáltott fel meglepve. Izmos karja, hol jobban hol kevésbé préselődött az enyémnek, illata teljesen belengte a szobát. Szívem egyre gyorsabban vert.-Mintha évek óta csinálnád! Profi vagy...-lelkendezett, ezen kacagnom kellett.

  -Azért ne túlozzunk..-pirultam fülig, most hálát adtam a félhomályért, hogy nem látta amint a fejem a hajam színe mellett átmegy érett paradicsom árnyalatúba.

 -Nem szokásom.-most lehet, hogy képzelődök de az arca mintha közelebb lett volna, lélegezni meg teljesen elfelejtettem. Észrevette a kis kihagyást, és tudta, hogy az ő hatása. Magabiztosan mosolygott, piros pont azért, hogy nem tette szóvá.-16 lettél ugye?-folytatta a kérdezősködést, ami nem zavart sőt tetszett, hogy érdeklődik irántam.

  -Igen.-bólintottam.

  -Az úgy pont passzol...-összezavarodtam.

  -Tessék?-kérdeztem vissza és összevontam a szemöldököm.

  -Nem lenne kedved holnap koncert után moziba menni velem?-bökte ki váratlanul. Teljesen meglepett a kérdése.

   -De van..hogyne!-vigyorogtam.

   -Ohh...remek!-megkönnyebbült vigyor terült szét az arcán.

   -Mit nézünk?-érdeklődtem.

   -Szereted a romantikuuus....-kezdte, de közbe vágtam.

   -Nem kifejezetten.-mosolyogtam, felvillanyozódott.

   -Xman?-kérdezte óvatosan.

   -Jöhet!-vigyorodtam el.-köszi, hogy elviszel...randira(?)-a mondat végén felvittem a hangsúlyt. Nem tudtam teljesen eldönteni mi is ez. Calum édes mosollyal bólintott, majd közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. Egyből elvigyorodtam, arcom bizsergett ajkai nyomán.

....

TO BE CONTINUED